Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Irodalom - Egy magyar úriember francia szívvel (Az Eiffel-torony árnyékában. Majoros István 70 éves. Főszerk. Búr Gábor. Szerk. Pál István és Székely Gábor) Garadnai Zoltán
juk, így azok nem kronologikus vagy tematikus rendben követik egymást, ismertetésüket is ennek megfelelően végezzük. Ablonczy Balázs franciás stílusban, a rá jellemző könnyed hangvételben, eredeti francia forrásokra alapozva ismerteti a magyar történelem egyik negatív francia szereplője, Fernand Vix alezredes életét és magyarországi tevékenységét. Munkája fontos adalékul szolgál a korszak történetének megértéséhez, mivel az eddig nem ismert francia katonai forrásokra alapozó tanulmánynak köszönhetően árnyaltabb képet kaphatunk a magyar történelemben negatív figuraként megjelenő, és a franciák által is ellentmondásosnak ítélt katonáról. Andreides Gábor a fasizmus és a szi cíliai maffia kapcsolatát elemzi, tanulmánya segítségével betekinthetünk az olasz szervezett alvilág történetébe. A „gengszter/maffiózó-romantika” kép erősítése helyett rávilágít arra, hogy az olasz állam és a szicíliai maffia harca a 19. század második feléig nyúlik vissza, és ennek tragikus fejezetét a kilencvenes évek merényletei során is láthattuk. Balogh András professzor a mianmari nemzetisé gi/nemzeti kérdést elemzi. Gyakorló diplomataként és a térség szakértőjeként meglehetősen elkeserítő képet vázol fel, de a nyugati, a hazai és a térségbeli országok helyzetértékelése közötti eltéréseket is érzékelteti. Baranyi Tamás Péter tanul mánya az általunk kevésbé ismert Latin-Amerikába kalauzol, ahol a spanyol uralom meggyengülése után a „keleti kérdés” analógiájára a „nyugati kérdést”, a Rio de la Plata-i háborúban játszott brit közvetítő szerepet elemzi tágabb geopolitikai kontextusba helyezve. Összehasonlítja Belgium és Uruguay helyzetét, és elemzi azokat az eseményeket, amelyek következtében a két rivális helyi hatalom – Brazília és Argentína – között létrejöhetett a független Uruguay. Barta Róbert az 1917-es év hadi- és politikai eseményeit elemzi, külön kitérve a korabeli magyarországi helyzetre, de azt a Nagy Háború szélesebb spektrumába helyezi. Bebesi György az 1905-ös orosz forradalom és alkotmányozó reform időszakába vezet el minket. A cári Oroszország katasztrofális vereséget szenvedett a felemelkedő és az oroszok által lenézett, II. Miklós által egyenesen gyűlölt Japán Császársággal szemben. A belső reformokra kényszerülő orosz „medve” a cári család ellenkezése dacára is az alkotmányos monarchia megszervezésének útjára lépett. Bene Krisztián egy ismeretlen második világháborús hadszíntérre kíséri el az olvasókat, nevezetesen az Észak-Afrikában folyó francia hadműveletek történetét elemzi. Ez ugyan mellékhadszínteret jelentett, de mivel ezeket a műveleteket kizárólag a Szabad Franciaország katonai egységei hajtották végre, erkölcsi és katonai értelemben mindez hozzájárult a szabad franciák elismeréséhez, így De Gaulle tekintélyének növeléséhez. Biernaczky Szilárd az afrikai maszkok szerepét és jelentőségét ismer teti néprajzi szemszögből, s meglehetősen pesszimista képet vázol fel a kutatások lehetőségei vonatkozásában. Bodor Mária az Orosz Birodalom dél-itáliai politiká ját elemzi orosz levéltári források alapján, és megállapítja, hogy az orosz diplomácia Dél-Itáliát illetően lemondott az aktív politikáról, s elsősorban a nyugalom helyreállítására és a stabilitás megteremtésére törekedett. Bolgár Dániel az ortodox és a status quo zsidók (vagyis a helyben többségben lévő, lazábban vallásos városi Irodalom 259
