Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Irodalom - Egy magyar úriember francia szívvel (Az Eiffel-torony árnyékában. Majoros István 70 éves. Főszerk. Búr Gábor. Szerk. Pál István és Székely Gábor) Garadnai Zoltán
tudatosan, teljesen válassza el magában. Ezt követelte meg a hatalom is. Kihallgatásokra tehát úgy járt, hogy egyetemi hallgatótársai, professzorai arról mit sem tudtak. A hiányérzetet azonban gyorsan elmúlik: más síkon – elsősorban közvetlenségével – bőségesen kárpótol minket az emlékező. A megpróbáltatások lelki mélyütéseinek hatását nem tagadja el – de egyáltalán nem dramatizálja túl. Mindaz már a leülepedett múlt számára: amit – részint papként Istentől érkezettként, részint egy megélt élet szemüvegén át visszanézve – réges-rég elfogadott. Lelkipásztor marad tanúságot téve életéről is: nem egy mondatának mélysége felér egy-egy ünnepi prédikációval. A kötet egészét jó olvasni – jó lehetett az emlékezéseket hallgatni is. Mert Ullmann Péter érezhető derűvel mesél fordulatos életútjáról. Mózessy Gergely EGY MAGYAR ÚRIEMBER FRANCIA SZÍVVEL Az Eiffel-torony árnyékában. Majoros István 70 éves. Főszerk. Búr Gábor. Szerk. Pál István és Székely Gábor. ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, Budapest, 2019, 754 o. A Majoros István történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora hetvenedik születésnapjára megjelent tanulmánykötet igazán különleges munka. A szerkesztők eredetileg a Notre Dame lángjának őre címet szánták a kiadványnak, de a híres katedrális tragikus pusztulása után úgy érezték, hogy ez nem lett volna szerencsés. Ezzel a címmel azt kívánták volna érzékeltetni, hogy Majoros István professzor egy olyan „láng őrzője”, amely a minőséget, az emberi tisztességet, a franciás műveltséget, a tudomány tiszteletét, az emberi jóindulatot és az emberiességet jelenti egy olyan világban, ahol mindezek viszonylagossá váltak. A recenzió készítője számára is nagy megtiszteltetést jelentett, amikor lehetőséget kapott arra, hogy egy tanulmánnyal fejezze ki Majoros tanár úr iránti nagyrabecsülését. Többször volt szerencsém együtt lenni vele, beszélgetni és megvitatni a világ „ügyeit”, a nemzetközi kapcsolatok történetének kérdéseit. István a maga csendes módján fogalmazta meg gondolatait, nem a harsány kivagyiság és az önmutogatás jellemezte, hanem a csendes, megalapozott és jól megfogalmazott véleményalkotás. Nem szerette hallani a saját hangját, de nagyon szerette/szereti az embereket, és ezt az Egyetem is kitüntetéssel ismerte el nyugdíjba vonulása alkalmával. Az ünnepség emelkedett hangulata, a kitüntetett professzorok szerénysége, elkötelezettsége – közöttük Majoros Istváné – példaként állítható mindenki elé. A Majoros István hetvenedik születésnapja tiszteletére készült kötet negyvenöt szerző írásait tartalmazza. A tanulmányokat a szerzők ábécésorrendjében olvashat-Irodalom 258
