Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Irodalom - (Nemcsak) a Rajk-per éve. 1949 és a kommunista diktatúra kiépülése (A Rajk-per éve. Közelítések 1949-hez. Szerk. Takács Tibor) Szőts Zoltán Oszkár
A második fejezetben Baráth Magdolna historiográfiai szempontból különösen érdekes, A sztálini rendszer létrejötte a kelet-európai államokban című tanulmá nyát olvashatjuk. Az ÁBTL munkatársa szerint a Szovjetunió – elsősorban biztonságpolitikai szempontból – szerette volna fenntartani az antifasiszta együttműködést, de ki akarta terjeszteni érdekszféráját is. A kommunista párt egyeduralmára építő szovjet típusú politikai rendszerek a térség országaiban fokozatosan, több fordulat eredményeképpen alakultak ki. Arra, hogy az események milyen forgatókönyv alapján zajlottak le, több elmélet létezik. Nyikita Petrov orosz történész szerint például Sztálin 1945 elejére tervet készíttetett a kelet-közép-európai államok szovjetizálására. Más források szerint fenn akarta tartani a demokratikus berendezkedés látszatát. Ebből arra lehet következtetni, hogy Sztálin valójában a mozgástér határait kitapogatva, az eseményekre reflektálva hozta döntéseit – konkrét tervvel azonban nem rendelkezett a második világháború utolsó évében. Több szerző szerint a Truman-doktrína és a Marshall-terv meghirdetése hozta a fordulatot a szovjet politikában, mások szerint azonban ezek csak katalizálták a keletközép-európai államok szovjetizálásának folyamatát, ami már az 1944/1945-ös harcok idején elkezdődött.1 Fontos állomásnak számított, amikor Moszkva létre hozta a Kommunista Tájékoztató Irodát (Kominform) azzal a céllal, hogy irányítsa és homogenizálja a résztvevő pártokat. Thomas T. Hammond szerint Kelet-Közép-Európa átalakításához a korábbi, Mongóliában szerzett tapasztalatokat használták fel, de azzal a különbséggel, hogy a kialakított modellt hozzáigazították az adott országhoz. A forgatókönyv tizenegy lépést tartalmazott. 1. A forradalmi párt megalakítása szovjet ügynökök segítségével. 2. Idegen seregek megszállása, ami ürügyet ad a Vörös Hadseregnek a „felszabadításra”. 3. Szovjet felügyelet alatti ideiglenes kormány megalakítása. 4. Nemzeti hadsereg létrehozása. 5. Az ország szovjet megszállása, amihez igénybe veszik a helyi erők támogatását. 6. Új, széleskörű, „népfronton” alapuló ideiglenes kormány alakítása. 7. A helyi kommunista párt bevonása a Kominform alá. 8. Szovjet tanácsadók elhelyezése. 9. Koalíciós kormányzás helyett szovjet típusú demokrácia meghonosítása. 10. Tisztogatás. 11. A teljes intézményrendszer átszervezése szovjet mintára. 1947 végétől 1948 decem -beréig minden térségbeli országban egyesítették a szociáldemokrata és a kommu nista pártokat, majd stabilizálták hatalmukat. Ezt követte a kölcsönös barátsági és együttműködési egyezmények megkötése, amit a KGST 1949. januári megalakítása foglalt rendszerbe. A Kominform létrehozását a Marshall-tervre adott politikai, a KGST-ét pedig az arra adott gazdasági válaszként értékelhetjük. A kommunista tábor 1949-re vált teljessé a Kínai Népköztársaság és az NDK kikiáltásával, ekkorra 1 Az 1944-ben elkezdődő magyarországi szovjetizálás elméletét támasztja alá az ötödik köteténél tartó, Magyar vidék a 20. században című könyvsorozat, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös Vidéktörténeti Kutatócsoportja adott ki. Irodalom 250
