Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Irodalom - Az első nemzedék. A nagy háború emlékezete a Horthy-korszakban (Szőts Zoltán Oszkár: Az első világháború az 1945 előtti magyar történetírásban. Nézőpontok, műfajok, intézmények) Ligeti Dávid
tályaként működött OSZK már a hadüzenetek elküldésekor önálló gyűjteményt hozott létre a háborúval kapcsolatos dokumentumok számára (52. o.), amelyet nagy nehézségek és kultúrdiplomáciai eszközök – elsősorban kiadványcsere – révén is folyamatosan bővített. A világháborúról szóló első munkák áttekintését az azokról 1920-ben készített bibliográfia alapján végezte el a szerző ‒ miután a jegyzéket 2013‒2014 folyamán átdolgozta. A vizsgálat segítségével megállapítható, hogy az ekkor készült munkák nagymértékben a személyes tapasztalatokra épültek, és a történészek ekkor még kis szerepet játszottak a munkálatokban. Hóman Bálint ennek kapcsán 1916-ban így fogalmazott: „A mai háború történetének meg írása nem a mai generáció feladata. [...] A mai történetírás feladata azonban a háborús irodalom termékei között megjelölni az előadásukban és ítéleteikben megbízható, forrásértékkel bíró, maradandó becsű műveket. Ma még sok dolog megállapítható, ami esetleg évtizedek múlva lehetetlen lesz.” (71. o.) A kötetben rövid össze foglalást találunk ezen időszak sajátos forráscsoportjáról, vagyis a katonai tábori újságokról. (76‒79. o.) A következő részben a memoárírók, történetírók és gazdasági szakírók eredményeiről olvashatunk. A szerző felvázolja „a világháború magyarországi emlékezetének diszkurzív terét” (85. o.), rámutatva, hogy a háború interpretálása nagymértékben függött az 1920 utáni Magyarország berendezkedéséhez való viszonytól. A következőkben a történész bemutatja a történettudomány és az elitcsoport determinálta álláspontot (leginkább Angyal Dávid: Magyarország felelőssége az első világháborúért című könyve alapján), majd a gazdasági szakírók vonatkozó műveit elemzi. Megállapítja, hogy mind a történészek, mind a közgazdászok – eltérő hang -súlyokkal ugyan, de – osztották a Horthy-korszak mainstream -szemléletét a világ háború vonatkozásában. A következő nagy egységben Szőts a katonai írók, hadtörténészek munkáit mutatja be igen nagy alapossággal. Annak érdekében, hogy a szakmai vonatkozó hátteret megismerhessük, a szerző hosszan bemutatja a Hadtörténelmi Levéltár, valamint Múzeum ekkori szakmai tevékenységét, továbbá a katonai szakírók egyesületét, a Magyar Katonai Írók Körét. (96–105. o.) Ezt követően a Hadtörténelmi Közleményekben megjelent, első világháborúról szóló publikációk elemzését talál juk: éves, valamint műfaj szerinti bontásban ismerhetjük meg ezen írások főbb jellemzőit. A szerző statisztikai elemzése rámutat arra, hogy a legtöbb munka 1924– 1931 között jelent meg, ez az időszak, különösen pedig 1928 jelentette az első világháborúval kapcsolatos írások mennyiségi csúcspontját. (108. o.) Viszonylag hoszszabb elemzést olvashatunk Mayer-Csejkovits Károly A nagy háború fontosabb tapasztalatai, magasabb katonai megvilágításban című, 1927-ben publikált mun kájáról, mivel Szőts Zoltán Oszkár kiemeli, hogy ez az egyetlen olyan tanulmány, amely a világégéssel elméleti szinten foglalkozott. (115–116. o.) Ezt követően a Magyar Katonai Közlöny , valamint a Századok vonatkozó publi kációit elemzi a szerző. Kiemeli, hogy ez utóbbi esetében 1945-ig mindössze egy Irodalom 247
