Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Irodalom - Az első nemzedék. A nagy háború emlékezete a Horthy-korszakban (Szőts Zoltán Oszkár: Az első világháború az 1945 előtti magyar történetírásban. Nézőpontok, műfajok, intézmények) Ligeti Dávid
tanulmány jelent meg a témában, de a recenziók tekintetében is jelentős elmaradás mutatható ki a katonai tematikájú periodikákhoz képest. (125. o.) A következő részben a szerző azt mutatja be, hogy milyen művek jelentek meg a tisztikar felhasználására a világháború katonai tapasztalatairól. Hosszas elemzést olvashatunk a félbemaradt, de így is 10 kötetet kitevő, A világháború 1914–1918. Különös tekintettel Magyarországra és a magyar csapatok szereplésére című soro zatról, amely a legalaposabb elemzés e tárgyban. Szőts megállapítja, hogy amennyiben a második világháború nem szakította volna félbe a munkát, akkor azt be lehetett volna fejezni (131–132. o.), mindenesetre az elkészült részek színvonala nem maradt el az európai sztenderdektől. A szerző viszonylag hosszan foglalkozik a nagyközönségnek szánt munkák bemutatásával, amelyek közül olyan meghatározó műveket ismertet részletesen, mint pl. Pilch Jenő: A világháború története vagy Czékus Zoltán: Az 1914–1918. évi világháború összefoglaló történelme című műve. Az elemzésből természetesen nem maradhatott ki Julier Ferenc: 1914–1918. A világháború magyar szemmel című monográfiája sem (150–156.), amely talán a legfontosabb összefoglaló volt a világégés történetéről. Szőts értékelése alapján talán ez a munka sikerült a legjobban ebben a műfajban, mivel a Horthy-korszakban meglévő toposzok közül csak egyet (a magyar katonák hősiességét) alkalmaz. (156. o.) Az alakulattörténetek objektív elemzése után a szerző a közoktatási történelemtankönyveket is megvizsgálja. Megállapítja, hogy „az első világháborús vereség oka ira tanulságokként tekintettek, amelyeket nem szabad újra elkövetni, így meg kell előzni a nemzet egységének felbomlását.” (167. o.) Összegezve: a tankönyvek szinte mindenben osztották a Horthy-korszak világégést érintő narratíváját. A könyv összegzés előtti utolsó fejezetében a szerző a népi emlékezet, hőskultusz és emlékezetpolitika területeit mutatja be. Fontos megállapítása, hogy „a háborús tapasztalataikat papírra vető frontkatonák a korabeli domináns történeti munkák szemléletétől gyökeresen eltérő tapasztalatokról beszélnek” (173. o.), ebből követke zően pedig ezek a visszaemlékezések fontos forráscsoportot jelentenek. Szőts részletesen elemzi továbbá a korabeli emlékmű-avatásokat, valamint a Hősök Napja ünnepét is. A történész a könyv összegzésében számba veszi a Horthy-korszak első világháborúra vonatkozó történetírásának főbb jellemzőit – rámutatva, hogy a szakmunkák fontos célja volt az antant felelősségének kidomborítása, mivel a trianoni békeszerződés kimondta az ország bűnösségét. (188. o.) Úgy is fogalmazhatunk, hogy a korszak egyfajta szellemi revízióra is törekedett. Miközben Magyarországon 1945 előtt igen komoly érdeklődés övezte az első világháborút, számos toposz, illetve politikai intenció is érvényesült, ami értelemszerűen nyomott hagyott az ekkori munkákon. A kötet végén imponáló, közel hatvan oldalas irodalomjegyzéket találunk, amely önmagában is jól hasznosítható támpontokat kínál a további kutatások számára. Összegezve megállapíthatjuk, hogy Szőts Zoltán Oszkár a témát igen alaposan és példaértékűen dolgozza fel, miközben munkája során jelentős mértékben támasz-Irodalom 248
