Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Kim Bogook: A budapesti Kim Ir Szen iskola
nehéz lehetett volna lebonyolítani az észak-koreai kormánnyal. Ezért sem valószínű, hogy a háborús árvákkal kapcsolatos, a KNDK és a kelet-európai országok közötti tárgyalásokra 1951 első féléve előtt került volna sor. Térjünk vissza a fent említett két, egymásnak ellentmondó kijelentéshez, miszerint 1951 májusában Kim Ir Szen kérte a lengyel nagykövettől az árvák befogadását, illetve, hogy Razuvajev jelentése alapján azt a baráti országok ajánlották fel. A magyar dokumentumok hitelesen tanúsítják, hogy 1951 májusa körül a két fél között szóba kerülhetett a háborús árvákkal kapcsolatos ügy, de az iratokban nem szerepel az, hogy a tárgyalást melyikük kezdeményezte. Tekintve, hogy akkoriban a KNDK-beli lengyel követség a pekingi lengyel nagykövetség alá volt beosztva, és másfél vagy két hónaponkénti váltásban küldték a pekingi lengyel személyzetet a KNDK-ba,18 szükség lenne a Kim Ir Szen és a lengyel nagykövet 1951. májusi talál kozójáról szóló lengyel külügyi iratok további részletes vizsgálatára. A Magyarországra érkezett észak-koreai háborús árvák: időszakok és létszámok Az eddig nyilvánosságra került anyagok szerint elsőként Magyarország és Lengyelország fogadta be a KNDK háborús árváit. Egyes lengyel adatok szerint Lengyelország 1951 novemberében 200, majd 1953 júliusában még 1000 árvát fogadott.19 Más lengyel forrás szerint attól kezdve, hogy 1951. november 23-án 200 északkoreai árva érkezett az országba, 1959-ig kb. 6000 háborús árva folytatott tanulmányokat Lengyelországban.20 Csehszlovákiába 1952 májusában érkeztek először a KNDK-ból gyerekek;21 Romániában az árvák 1952-től 1960-ig maradtak, 22 és Bulgária is 1952-ben fogadta őket először.23 1951. november 23-án, ugyanazon a napon, mint Lengyelországban, 158 észak-koreai fiú és 42 lány érkezett Budapestre.24 18MNL OL XIX-J-14-a, 1. d., 1951, 54, Koreában akkreditált nagykövetségek és követségek. 1951. május 31-én kelt phenjani magyar követségi jelentés. A jelentés összefoglalta a lengyel követség és a többi diplomáciai testület helyzetét. 19Kim Jong-Suck: i. m. 79. 20Lee Haesung: i. m. 102. 21Jaroslav Olša, jr.: Interaction of Czechoslovakia and Korea from World War II until the End of the Korean War. In: The Korean peninsula after the armistice as seen Czechoslovak Commission 1953‒1956. Seoul Museum of History, 2013, 247. 22Radu Tudorancea: Our Comrade’s Children. The North Korean Children (Orphans) in Communist Romania During the Korean War. Historical Yearbooks, 2013. 10. sz. 28. 23Kim So-Young: Cooperation between Republic of Bulgaria and North Korea after the Korean War through the memoir of Vasilka Nikiforova. CEESOK Journal of Korean Studies , 2014. 15. sz. 29. 24Marian Brandys lengyel író a Dom odzyskanego dzieciństwa című könyvében valóságosan ábrá zolja az útjukat. Eszerint a háborús árvák az észak-koreai határvárosból, Sinüzsúból a Mandzsúriában lévő kínai határvárosba érkeztek, és ott két csoportra osztva Magyarországra és Lengyelországba indultak (Lee Haesung: i. m. 109.). Valószínűleg a Szovjetunió területéig a két csoport együtt utazhatott. A budapesti Kim Ir Szen iskola 229
