Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Kim Bogook: A budapesti Kim Ir Szen iskola
Magyarországra érkezésük előtt egy 1951. október 9-i külügyi irat arról szól, hogy a KNDK-ban 200 gyermek áll készen az indulásra, a KNDK már a gyermekek névsorát is átadta a magyar félnek, és a budapesi észak-koreai követ (Kvon O Dik) a magyar kormánytól kérte azon költség megtérítését, mely a moszkvai átszállás után merült fel (egy személyre kb. 1500–2000 rubel). Ezek alapján úgy vélhetjük, hogy mindaddig nem volt ilyen nagymértékű a koreai gyermekek utaztatása.25 Több magyar forrás ismerteti, hogy 1951. november 23-án érkeztek Magyarországra először a koreai gyerekek, és más adatok is ezt erősítik meg. Például 1952. január 20-án a Rodongszinmun (a Koreai Munkáspárt, a KMP napilapja) jelentetett meg egy cik ket arról, hogy 200 észak-koreai háborús árva és öt tanárjuk boldogan töltik napjaikat Magyarországon,26 és az amerikai hírszerző szerv jelentésében is szerepel ez a hír.27 Magyarország és Lengyelország után Csehszlovákia, Románia és Bulgária is fogadókész lett. Érdekes, hogy Romániát kivéve az összes ország először 200 gyermeket fogadott,28 majd később külön-külön módosították a befogadandó létszámot. Összességében hány észak-koreai gyermek tanulhatott Magyarországon? Az első érkezők adatait a rendelkezésre álló iratoknak köszönhetően jól ismerjük, azonban teljes létszámukról a különféle dokumentumok mást-mást mondanak. Az Orosz Föderáció Külügyminisztériumának Levéltárában fellelhető iratok szerint 1957 januárjában – a háborús árvákat is beleértve – összesen 1200 észak-koreai diák tért vissza Magyarországról a KNDK-ba.29 Más forrás azt közli, hogy 950 árva tanult Magyarországon.30 Egy orvostanhallgató, Chö In Huan – aki észak-koreai ösztöndíjasként a budapesti orvosi egyetemen tanult, és az 1956-os forradalomban is részt vett, majd annak bukása után Jugoszláviába, onnan Svájcba disszidált – azt mondta, hogy 1956 végén, az észak-koreai árvákat is beleértve, 700 diák tért haza Magyarországról.31 A phenjani magyar nagykövetség 32 jelentése szerint 1957. január 5-én 21, 7-én 375, majd 9-én kb. 400 diák érkezett haza Magyarországról.33 Mindezek alapján kb. 800 Magyarországon tanuló diákra gondolhatunk, de az is igaz, hogy a diákok közül többen ösztöndíjasok voltak. 25MNL OL XIX-J-14-a, 2. d., 1951, 3, Budapesti koreai követséggel kapcsolatos ügyek. 26MNL OL XIX-J-14-a, 2. d., 1952, 6, Koreai gyermekek magyarországi tartózkodása. 27Tudorancea: i. m. 30. 28Lee Haesung: i. m. 105; Olša: i. m. 247; Kim Jong-Suck: i. m. 29. 29Sin Hyo-Sook: Training and Reorganization of Higher Manpower in the Change of the North Korean Society (1945–1960). North Korea Studies Review , 2005. 2. sz. 68. 30Lee Haesung: i. m. 102. 31MNL OL XIX-J-1-j, Észak-Korea, 13. d., 1945‒1964, 002103/4, Csö Inhuan dél-koreai disszidens diák ügye; Kim Bogook: North Korean Diasporas in Eastern Europe at 1950s–1960’s and Its Importance as New Era of Occurrence of Diaspora. Memory & Vision , 2015. 32. sz. 60. 321954-ben a követséget nagykövetségi rangra emelték. 33MNL OL XIX-J-1-k, Észak-Korea, 8. d., 1945–1964, 1/25-3, Magyarországon tanuló koreai diá kok megérkezése. Műhely 230
