Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
szerepet kaptak a vesztegzárállomások. Az oszmán kereskedők szándékosan pestisjárvány álhírét keltették, és mivel ilyenkor a hatóságok elővigyázatosságból megnövelték a karanténidőt, így sikeresen több hétre zár alá juttatták versenytársaikat. Másik módszerük szerint önkéntesen maguk vonultak be a vesztegzárállomásba, és a választott hosszú karanténidő miatt így egyes áruk hiányát idézték elő, amelyeket később magasabb áron adhattak el.57 A vesztegzári intézkedéseket megszegőkkel szemben erélyes fellépésre volt szükség. Erről már 1738-ban is rendelkeztek, majd részletesen egy 1766. augusztus 25-én kiadott rendelet58 szabályozta a határmenti szabálysértéseket. Az őrt álló katonáknak vagy civileknek parancsba adták az úti levelek alapos megvizsgálását és mindazok visszafordítását vagy karanténba utalását, akik fertőzött területről érkeztek. Azokra az illegális határátlépőkre, akik nem engedelmeskedtek a határőrök felszólításának, tüzet nyithattak a határon. Akit elfogtak, azt rögtönítélő bíróság elé vitték. Míg a 18. században ezeket a szabálysértőket azonnal kivégezték, később csak börtönbüntetésre (öt, tíz, de akár húsz évre is) ítélték őket. A holttesteket minden esetben elégették, nehogy fertőzést hordozzanak.59 Büntetés várt azokra, akik nem töltötték le az előírt „tisztuló időt”, vagyis kiszöktek a vesztegzárállomásról, azokra, akik olyanokkal (és portékájukkal) kerültek fizikai kapcsolatba, akik nem rendelkeztek egészségügyi igazolással, valamint azokra is, akik ilyen személyeket és árukat befogadtak magukhoz. A hamisított útlevéllel vagy egészségügyi igazolással utazókat (és azok kiállítóit szintén) szigorúan megfenyítették. A járvány megfékezése érdekében az utasítások akár még az azonnali halálos büntetést is engedélyezték. Az enyhébb bűnökért vagy szabálysértésekért szabadságvesztés járt.60 Védekezés az országon belül Központi rendelkezések a pestisjárvány idején Az utolsó nagy kiterjedésű, csaknem országos pestisjárvány a Magyar Királyságban a 18. század közepén pusztított. A járványt feltehetően az orosz–osztrák–oszmán háborúból hazatérő beteg katonák terjesztették el, akik a déli fekvésű erdélyi vármegyékből és Szlavóniából behurcolták a pestist az ország belsejébe. Az első halál -esetről már 1737 végén tudósították a Magyar Királyi Helytartótanácsot. A járvány azonban egyre nagyobb mértékű lett, annak ellenére, hogy a pestis megfékezésére 57ÖStA HHStA HausA Hofreisen 2-2-1. Abschrift des Reisejournals Kaiser Joseph II. für seine Reise durch Ungarn, Slavonien und das Banat. fol. 248v–249r. 58Balázs: Mária Terézia ... 408–413. Továbbá vö. uo. 85–87. 59Uo. 86. 60Az Erdélyi Gubernium 1813/5385. számú nyomtatott körrendelete. MNL OL, Erdélyi kormány hatósági levéltárak, Gubernium Transylvanicum levéltára, Cista diplomatica, Vegyes normaliagyűjtemények (a továbbiakban: F 120), 3. No. 44. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 20
