Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Fülöp Mihály: „Erdély, vagy annak nagyobb része”. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar-román határról (1940-1945)
Műhely 208 Milyen utat tett meg a szovjet diplomácia az Erdélyre vonatkozó magyar területi követelések támogatásától a trianoni döntéshez való visszamenőleges csatlakozásig? Miért okozott vitát az erdélyi határ rendezésének kérdése 1945 őszén a döntést hozó nagyhatalmak között? Hogyan jutott el az amerikai, az angol és a francia külügyminiszter a magyar‒román határ Magyarország javára történő kiigazításáig? A kérdésekre adható válaszok körvonalai az eddig megjelent könyvtárnyi szakirodalomból, visszaemlékezésekből 6 felrajzolhatók, az eseménytörténet rekonstruálható. Mind azonáltal az elmúlt húsz évben megismert szovjet források újraolvasása és összevetése a korábban megjelent magyar, angol, amerikai és francia diplomáciai okmányokkal, eredeti összefüggésekbe helyezésük, kritikai elemzésük újabb árnyalatokkal gazdagíthatja, pontosíthatja az eddig ismert képet. Erre teszünk kísérletet Kristóffy József moszkvai magyar követ táviratainak, a román fegyverszüneti egyezménynek és a Külügyminiszterek Tanácsa londoni Erdély-vitájának újraértelmezésével. Kristóffy-táviratok nemzetközi kontextusban Kertész István, a Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályának vezetője 1945 nyarán abból indult ki, hogy „Romániának reálpolitikai adottságokban gyökerező ellentétei vannak Oroszországgal szemben”, a magyar‒román határkérdést a Szovjetunió7 dönti el: „ Kétségtelen, hogy legalábbis Észak-Erdély egy részének visz szacsatolására bizonyos reményt nyújt a Romániával kötött fegyverszüneti egyezmény. Hogy ebbe a lehetőségbe kapaszkodva, mi mit, mikor és milyen beállításban kérjünk, az politikai célszerűségi kérdés, amit az adott pillanatban a két államnak Oroszországhoz és egymáshoz való viszonya fog döntőleg befolyásolni.” 8 Kertész a moszkvai magyar követnek, Kristóffy Józsefnek a második bécsi döntést megelőzően Budapestre küldött táviratai9 alapján próbálta meg rekonstruálni, hogy a 6 Legutóbb részletes bibliográfiát közölt Romsics Ignác: Erdély elvesztése 1918‒1947 . Budapest, 2018, 421‒436., valamint Az elfelejtett béke. Tanulmánykötet a párizsi magyar békeszerződés élet belépésének 70. évfordulójára. Szerk. Fülöp Mihály. Budapest, 2018, 241‒247. 7 Восточная Европа в силовом поле великих держав . Трансильванский вопрос . 1940–1946 годы. Szerkesztette, a bevezető tanulmányt írta: T. M. Islamov ‒ T. A. Pokivailova. Moszkva, 2008. Lásd még Zeidler Miklós – L. Balogh Béni: Az „Erdély-kérdés” a magyar‒szovjet külkapcsolatokban. 2000 , 2002. 4. sz. 41‒53.; Baráth Magdolna: A Szovjetunió és a magyar béke. In: Az elfelejtett béke... 55‒67. 8 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztály iratai (a továbbiakban: Küm Béo), 76/Be-res-1946, 14/res. Be-1945. Kertész István 1945. július 2-i feljegyzése a háború utáni nemzetközi tárgyalások előkészítéséről, de különösen a területi kérdésekben irányadó szempontokról. (A Minisztertanács 1945. július 25-i ülése jóváhagyta.) Idézi Fülöp Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés (1947). Második, bővített kiadás. Püski, Budapest, 2008, 41. 9 MNL OL Küm Béo 424/Bé-1946. II. 16. Molotov 1940. évi nyilatkozatai a magyar‒román kérdésről. Kristóffy 1940. VII. 4-i 93. sz. és 95. sz., 1940. VIII. 25-i 131. sz. – idézett ‒ távirata, valamint Csáky külügyminiszter Sztójay Döme berlini magyar követnek küldött 156. sz. távirata ‒ 459/res. pol. 1940.
