Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
hogy a kérdést törvényhozás útján rendezzék. 1935-től napirenden volt egy új levéltári törvény szükségessége, de végül nem volt politikai akarat a megalkotáshoz. Az egyik kevésbé közismert kezdeményezés 1939-ben az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, Teleki Pál érdeme, aki fontos lépéseket tett a levéltárügy helyzetének jogi szabályozása érdekében. Az Országos Levéltár 1940-ben tervezetet készített a levéltárak országos főfelügyelőjének tisztségére. A tervezet készítői az állam, a törvényhatóságok, a városok, a községek és az egykori hiteleshelyek levéltárain kívül minden egyéb (egyházi, családi, testületi, egyesületi, társulati, ipari és kereskedelmi vállalati) levéltárat a magánlevéltárak közé soroltak. Az Országos Levéltár érdeklődésének sajátos jellegéből adódóan a figyelem elsődlegesen a távolabbi múlt emlékeiben gazdag egyházi és családi levéltárakra irányult. Az alapelv: az egyének és a kisebb-nagyobb közösségek jogait összeegyeztetni az ország közérdekével, ma sem veszített aktualitásából, és megoldása napjainkban is ugyanazokat a súlyos problémákat veti fel, mint évtizedekkel ezelőtt. Elgondolkodtató a tervezetben a tudományos jellegű kutatások védelme és támogatása: a magánlevéltárakban történő kutatás nem válhat tömegméretűvé, de a főfelügyelő, adminisztratív úton, kiközvetíthetné a kutatót a magánlevéltárba. Az Országos Levéltár által készített és 1940-ben felterjesztett vázlatos tervezet végül megakadt Teleki utódánál, Hóman Bálint miniszternél.14 1945-ben levéltári körökben közismert volt Hóman felelőssége abban, hogy egy elfogadott levéltári törvény alapján egyrészt a nagyméretű iratpusztulás legalább részben elkerülhető lett volna, másrészt a mentési munkákat is tervszerűbben lehetett volna végrehajtani. Legalább pontos nyilvántartás készült volna a veszélyeztetett magánlevéltárakról, amely 1945-ig nem állt rendelkezésre.15 3. A II. világháborút megelőzően a főúri családi birtokok vonatkozásában a családi levéltárak milyen funkciót töltöttek be, mi volt a szerepük, jelentőségük? És mi változott 1945 után? A családi levéltárak a középkorban alakultak ki, és elsősorban jogi jelentőségük volt. Ez a szerepük az oklevelek jogbiztosító erejéből adódott, s ez az erő volt az egyedüli alapja értékelésüknek. Az oklevelek alapján volt lehetséges a megtámadott birtokjogok megvédése, a régi birtokhatárok épségben tartása, a jogtalanul elidegenített jószágok visszaszerzése, a nemzetség valamely ágának kihalása esetén annak birtokaihoz az ősi nemzetségi örökösödési renden alapuló jogosultságnak a közös származás, illetve a legközelebbi vérségi kapcsolat kimutatásával való bizonyítása, és általában a különféle birtokjogi ügyletek lebonyolítása. A bíróságok előtt az oklevelek perdöntő bizonyítékként szolgáltak a 13. századtól. Az oklevelek jogbiztosító és információforrás-jelentőségénél fogva a családi levéltár tulajdonképpen a 14Balázs: i. m. 52–65. 15Fügedi Erik: Levéltáraink Sorsa a felszabadulás után. Levéltári Hiradó, 1951. 1. sz. 34–37. Műhely 170
