Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
családok birtok- és másnemű jogainak az őrzője volt, s ezért az egymást felváltó nemzedékek féltő gonddal vigyáztak rá, és drága kincsként hagyták örökségül az utódokra.16 A birtokok tulajdonosváltásával a családi levéltárak a korábbi birtokosoktól az új tulajdonosok levelesládáiba, levéltáraiba kerültek. Az oklevelek átadása a birtokátruházással együtt történt. Magszakadás esetén a királyra háramlott birtokokkal együtt az oklevelek is a kamara birtokába kerültek. A hűtlenség esetén elkobzott birtokokkal a levéltár is a királyi levéltár része lett. A régi szokásjog őrzésüket a nemzetségen, családon belül szabályozta. Werbőczy (Trip. I. r. 42. c.) szerint a levéltárat a családnak, illetve nemzetségnek mindig a legidősebb tagja őrzi. A családi őrizetnek ez a formája azonban nem merevült általános szabállyá. Igen gyakran módosult. A vitás eseteket általában megegyezéssel intézték. Gyakran előfordult, hogy a család valamelyik hivatalt viselő tagjának e minőségéből kifolyólag keletkezett iratai is a családi levéltárba kerültek. A jogbiztosító birtokjogi iratok őrzése teremtette meg tehát a családi levéltárak létének alapját, amely az évszázadok során természetesen folyamatosan bővült a birtokok gazdálkodási, igazgatási irataival, továbbá a családtagok magánirataival, sok esetben a közéleti tevékenysége során keletkezett iratokkal.17 „A családtagok hivatali, közéleti tevékenységével összefüggő iratok családi levéltárakba kerülése természetes volt, amelynek alapvető oka a familiáris ügyintézésben keresendő. Az országos tisztségviselők saját irataikkal együtt és azonos magán személyzettel kezelték a közügyek iratait és tisztségváltáskor az iratokat nem adták tovább. E gyakorlatból adódott például, hogy az Esterházy hercegi levéltárban találhatók Pál nádori tevékenységének iratai, a Batthyány család levéltárában Ádám főkapitányi iratai.”18 „A közélet szereplői általában nem tettek különbséget a köz- és magániratok között, és bár hivatalos irataikat külön sorozatokban helyezték el, családi levéltáruk részeként kezelték. Így a fennmaradt, ún. történelmi családok levéltárainak többsége a családi iratok mellett jelentős mennyiségű köziratot is tartalmaz.”19 Meg kell je -gyez ni, hogy a közirat és magánirat modern fogalmának visszavetítése a múltba jelenleg is komoly problémát okoz. A jelenlegi jogszabályok és a bevett levéltári terminológia alapján ezeket a fogalmakat használjuk historizáló formában is, de ezeknek értelemszerűen nem a mai, pontosan definiált jelentéstartalmat kell tulajdonítanunk. 16Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban. Levéltári Közlemények , 1940–1941. (18‒19. évf.) 380–440. 17Uo. 18Nyulásziné Straub Éva: A családi levéltárak mint a családtörténeti kutatás forrásai a Magyar Országos Levéltárban. In: Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai /Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14./, Esztergom, 2005, 88. 19Uo. 91. Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után 171
