Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
Műhely 166 kétséget kizáró módon nem volt bizonyítható, 30 napon belül elrendelhette a vagyontárgy-igénylő részére annak átadását. A közgyűjteménynek az átadást „az igénylővel egyeztetett időpontban” kellett volna megtennie, az időpontban való megegyezés hiányában pedig három napon belül kellett lehetőséget biztosítani arra, hogy a vagyontárgyat az igénylő átvegye. A rendkívül szoros határidőket azért részleteztem, hogy egyértelmű legyen, az alapvetően múzeumi tárgyakra született határozat levéltári területen eleve végrehajthatatlan volt. A Magyar Nemzeti Levéltárnak a rendelet hatályba lépése után több olyan restitúciós üggyel kellett foglalkoznia, amelyeknek célja a levéltárban őrzött anyag eredeti tulajdonosnak történő visszaadása volt a 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet alapján. A műtárgyakkal ellentétben azonban a családi levéltárakat az egykori tulajdonosok leszármazottai nem kívánták fizikailag is átvenni, visszavenni, hiszen nem tudtak volna megfelelni az őrzési és kutatási feltételeknek, amelyek súlyos tehet jelentettek volna számukra. A visszavételi igény minden esetben arról szólt, hogy a családi levéltárat „piaci” értéken vásárolja meg a magyar állam az egykori tulajdonosok leszármazottaitól. Hadd álljon itt példának a Batthyány és a Nádasdy család esete. A Batthyány család levéltárából már a rendelet hatálybalépését követő évben visszaigényeltek egy „véletlenszerűen” kiválasztott iratot abban a reményben, hogyha ezt sikerül visszaigényelni, akkor az egész levéltár a családot illeti. A kiválasztott irat a „M. kir. III. honvéd hadtest parancsnoksága” által Batthyány-Strattmann László részére kiállított és aláírásával ellátott, 1940. szeptember 13-i keltezésű ún. „nyíltparancs” volt, amely herceg Batthyány-Strattmann Lászlónak a Marosvásárhelyre és vissza Kolozsvárra történő utazását engedélyezte.1 A nyíltparancs a körmendi levéltár részeként osztozott annak jól ismert sorsában.2 Az Országos Levéltár adatszolgálta tása alapján készült jogi szakvélemény az említett irattal kapcsolatban bizonyítottnak tekintette az 1949-ben történt jogszerű állami tulajdonba vételt a hitbizományokat megszüntető törvény végrehajtásával. Az MNV Zrt. a bejelentett igény elfogadására törvényes alapot nem tudott megállapítani, a beadványt elutasították.3 1 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Batthyány család kör mendi levéltára, Batthyány családtagok iratai (1527–1940), ifj. László herceg iratai (1918–1940), P 1320-gg. 2 Zimányi Vera: A Magyar Országos Levéltárba került körmendi Batthyány hercegi levéltár. In: A Batthyányak évszázadai. Tudományos konferencia Körmenden, 2005. október 27–29. Szerk. Nagy Zoltán. Körmend ‒ Szombathely, 2006 (a továbbiakban: Batthyányak évszázadai), 275–280.; Nagy Zoltán: A körmendi Batthyány levéltár és a várkastély gyűjteményeinek pusztulástörténete 1945–1952. In: A körmendi Batthyány levéltár és a várkastély gyűjteményeinek pusztulástörténete . Szerk. Bajzik Zsolt – Nagy Zoltán. H. n., 2005 /Kulturális Műhely ‒ Körmendi Figyelő Könyvek 4./. 3 A 483/2014. (X. 27.) MNV Zrt. VIG-határozat : „a vizsgált dokumentumok a Batthyány – hitbizo mányi könyvtár és levéltár kapcsán a Magyar Állam tulajdonjogának fennállását támasztják alá, ezért az MNV Zrt. nemleges tulajdonosi nyilatkozatot nem ad ki.”
