Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
utáni névalakot Colive vagy Colife alakban tüntették fel (5. kép). A fertőzésveszély miatt ezeket a lakásokat igyekeztek egymástól távol felépíteni, és hasonlóképpen tíz láb (kb. 3 méter) magas fal választotta el őket egymástól. Amikor ezek számát kívánták növelni, legtöbbször lemondtak a különálló elhelyezésről, helyette közös belső falakat alakítottak volna ki, de a bejáratuk szigorúan különválasztott volt. Így Mehádián egyszerre harmincan tölthették volna le a kiszabott időt, míg Zimonyban és Pancsován négyesével építették volna meg a veszteglőszobákat, amelyekhez középen közös kéményt és tűzhelyet terveztek, amelyet mind a négy helyiségből külön lehetett használni. Banovcén hat ilyen négyes lakás szerepel a tervrajzon, és itt figyelembe vették a veszteglők vallását is: külön helyezték el az oszmánokat, a zsidókat és a keresztényeket.28 A „modernebb” veszteglőhelyeken már minden egyes házikóhoz külön raktár és istálló is tartozott, és természetesen külön árnyékszék.29 A kalyibákon rácsok (rostélyok) voltak, a tisztítószolgák így tudták kívülről és távolról megszemlézni az elzártakat (és az esetleges betegeket), akik ezen keresztül juthattak élelemhez. A délen fekvő, kereskedelmi szempontból jelentős vesztegzárállomásokon a nagy mennyiségű fertőtlenítendő áru elhelyezése okozott gondot, itt egyre nagyobb raktárépületeket terveztek (6. kép).30 A karanténállomáson előírt szabályokat tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy elsősorban a megfigyelés, a távolságtartás és az elzárás volt a jellemző. A beérkező határátlépők mindegyikét vizsgálat alá vetették, ez alól nem lehetett kivételt tenni, még azokat is megvizsgálták, akik mégsem kívánták letölteni az előírt karanténidőt, és inkább visszafordultak volna.31 A kikérdezést az igazgatónak kellett elvé geznie. 1770-től, az egészségügyi normatíva kiadását követően ez szigorú előírás volt és csakis nappal történhetett, vagyis a későn érkezőknek meg kellett várniuk, amíg felvirrad. Az igazgató a vizsgálati szobában hat láb (kb. 190 cm) távolságból tette fel a kötelező kérdéseket a belépni szándékozóknak egy sűrű, kettős kerítéssel elválasztott helyről, majd a borbélyorvos (chyrurgus ) vizitálta meg őket – szintén csak a távolból. A kikérdezés során az utazókat kifaggatták az utazás céljáról, a hallott hírekről, az esetleges járványveszélyről, a gyanús viselkedésűekkel történt bárminemű érintkezésről.32 A borbélyorvos a pestis tünetei után tudakolózott: van-e a belépőnek végtag- és törzsfájdalma, kábultnak érzi-e magát, émelyeg vagy verejtékezik-e, esetleg nem rekedt-e be. A járvány látható jelei voltak a megnőtt, fájdal-28MNL OL S 12 Div. XII. No. 26/2. Situations Plan des Mehadier Vorcontumaz Posten oder so genannten Haan zu Neu Schupanek; MNL OL S 12 Div. XII. No. 29/3. Zimonyi külső (elő) veszteglőállomás helyszínrajzi térképe; MNL OL S 12 Div. XII. No. 29/4. Banovcei veszteglőállomás. 29Lásd például MNL OL T 31 No. 1. A tervezett vereckei vesztegzártelep. 30Például a zimonyi vesztegzárállomás tervrajzán feltüntetett raktározásra használt épületek: MNL OL T 1 No. 107/4. A zimonyi vesztegház és harmincadhivatal. 31Lásd Matthias Perner feljegyzését: MNL OL, Acta deputationis sanitatis (a továbbiakban: A 110), Északi kordon. I melléklet Orczy Lőrinc jelentéséhez. Observations-Puncta, Verecke, 1770. január 22. 3. pont. fol. 398r. 32Balázs: Mária Terézia ... 280–281. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 14
