Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
mas mirigyduzzanatok a lágyéktájon, a tarkón, a fül alatt és a hónaljban, esetleg kisebb sötét, kemény foltok, hólyagocskák. II. József császár, amikor 1768-ben személyesen járta végig a déli határ vesztegzárállomásait, elégtelennek találta ezt az eljárást. Azt feltételezte, hogy gyakran olyanokat engednek el, akik valójában fertőzöttek, mert úgy vélte, az orvos ilyen távolságból nem tudja felismerni a betegség tüneteit.33 Az orvosok jobb megoldást azonban nem ismertek, hiszen bárminemű érintkezés esetén nekik is karanténba kellett volna vonulniuk. Akit nem fertőzőnek nyilvánítottak, azt csak a szokásos karantén idejére különítették el, de ezt az időt is muszáj volt letöltenie. Azokat, akik esetleg hordozhatták a fertőző betegséget, a belső terület fertőtlenítőszolgájával együtt egy kalyibában helyezték el, kocsiját, igásállatait és áruit pedig az épület udvarán vagy a házikó saját istállóhelyiségében. A rosszul megépített veszteglőállomások hiányosságai komoly veszélyt jelenthettek: az építéskor ezért ügyelni kellett arra, nehogy túl közel álljanak egymáshoz azok a házikók, ahol a várakozási időt kellett eltölteniük a határátlépőknek. Különösen veszélyesnek tűnt az, ha a karanténidőt kezdők és a már befejezők keveredhettek egymással, sőt az is, ha bárki szabadon érintkezhetett és beszélhetett a karanténban levőkkel, hiszen mindez elősegíthette a járvány (felügyelet nélküli) terjedését. „Érintkezésnek mondatik minden török oldalon lakó embernek, vagy a vesztegházban levőnek, még pedig nem csak személyeknek, hanem áruknak, pénznek, vagy akármely holminak a megérintése is. Es a ki érintkezett akár ezen, akár a túloldalon, minden könyörület nélkül a vesztegzárban kell maradnia.”34 1768-ban a zimonyi vesztegzárállomáson hasonló hiányosságokat észleltek,35 ezért az ott szemléző II. József külön parancsára alapos vizsgálatot rendeltek el az igazgató ellen. A feltárt gondatlanságok miatt Mathias Pernert elmozdították helyéről, de évtizedes járványügyi gyakorlatát és tapasztalatát nem hagyták veszni. Perner ugyanis már az 1750-es években állami egészségügyi alkalmazásban állt, a mehádiai vesztegzárállomás igazgatója volt, tudásához nem fért kétség. 36 Elmarasztalását követően kinevezték az északi határkordon vesztegzárállomásait felügyelő udvari bizottsághoz, és segédkezett az új kordonvonal kialakításánál.37 33ÖStA HHStA HausA Hofreisen 2-2-7. Konzept des Berichts Kaiser Josephs II. an den Staatsrat über seine Reise durch Ungarn, Slavonien und das Banat. fol. 331v. 34Berkeszi: i. m. 112. 35ÖStA HHStA HausA Hofreisen 2-2-7. Konzept des Berichts Kaiser Josephs II. an den Staatsrat über seine Reise durch Ungarn, Slavonien und das Banat. fol. 331r–v. és MNL OL A 110 A zimonyi vesztegzárállomáson tapasztalt szabálytalanságok, 1768. 36Baróti Lajos: Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez . Pótfüzet. Temesvár, 1907, 81– 94.; Sutterlüti: i. m. 8., 44., 70. 37MNL OL A 110 Északi kordon. passim. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században 15
