Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása
vizsgálatok legtöbbje elvégezhető, az ezen az időtávon túlterjeszkedő retrospektív vizsgálatok ritkák. De feltehetjük, hogy ilyen esetekre vonatkozna az 1) bekezdés szerinti indokoltság . A 3) bekezdésben szereplő tudományos jelentőség behatárolá sára pedig a végrehajtási rendelet vonatkozó pontjai szabatosan értelmezhetők, azaz „d) az érintett személy, vagy e) általános tudomány- és kultúrtörténeti okok miatt annak tudományos jelentősége van” (5. §. 1. d–e.). Értelmezésem szerint tehát a 30–50 éves időtávon túli, egyértelműen történeti relevanciájú iratok esetében van szó levéltári megőrzésről. Vagyis olyan iratok esetében, amelyek értelmezése és értékelése magas szintű történeti ismereteket is feltételez. A fenti megkülönböztetés alátámasztására korlátozott szakirodalmi áttekintést végeztem az egészségügyi dokumentáción alapuló publikációk között.43 Ennek eredményeként az alábbi markáns feldolgozási, megközelítési módokra találtam példákat. •Az Orvosi Hetilap ban viszonylag nagy esetszám alapján történt orvosi-gyó gyítási szempontú elemzésekre sok példa található. Ezek közül a legnagyobb esetszámot feldolgozó, alaposan megírt tanulmányt hozom példaként: a Heim Pál Gyermekkórházba az 1961 és 1970 közötti tíz évben mérgezéssel felvételre került 6004 gyerek kórlapjai kerültek számítógépes analitikus feldolgozásra.44 Egy-egy konkrét betegség hasonló retrospektív vizsgálatára egykétszáz fő egészségügyi dokumentumát magában foglaló adatmintán számos példa található az orvosi szakma hetilapjában. Ezek lehetnek azok a tudományos feldolgozások, amelyeket az iratkeletkeztetőnél végeznek el a kötelező őrzési idő alatt. •A leggyakoribb és a legnagyobb múltra visszatekintő műfaj az egyes kiemel kedő történeti személyiségek kórrajza. Erre legjobb példa Semmelweis Ignác betegségének és halálának historiográfiája, nemcsak azért, mert az orvostörténet kimagasló alakja, hanem azért is, mert halála körülményeinek tisztázása komoly orvostörténeti munkálkodást igényelt.45 •A legnagyobb történeti érdeklődés leginkább talán az elmebetegség iránt tapasztalható, főként az ismert történeti személyek, leginkább a művészek vonatkozásában. Egyes személyeken túlmenő, több egyénre kiterjedő nagyobb mintán előbb Frank Tibor végzett úttörő vizsgálatot az egykori 43Az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével kerestem rá az egészségügyi dokumentáció , orvo si dokumentáció, beteg-dokumentáció, továbbá a kórlap, kórtörténet és boncolási jegyzőkönyv kife jezésekre. 44Kamarás Ilona – Timár Krisztina – Hornyák Mária: Hatezer gyermekkori mérgezésről. Orvosi Hetilap, 1976. 33. sz. 1996–2000. 45Antall József: Semmelweis kórtörténete nyomában. Orvosi Hetilap, 1977. 15. sz. 857–858.; Silló-Seidl György: Semmelweis kórtörténete az Alsó-Ausztriai Elmegyógyintézetben. Orvosi Hetilap, 1977. 15. sz. 859–862. Lásd továbbá az Orvostörténeti Közlemények 83–84. számú tematikus köte tét (1978. 1–2. sz.). Levéltártan 142
