Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása
tőség szerinti átvételét az IFO az MNL OL 1945 előtti Kormányszervek Főosztályával együttesen tervbe vette. A 2008-as egészségügyi dokumentáció iratfelmérési adataiból kiindulva országosan kb. 250 iratfolyókilométerre becsülhető az iratképzőknél akkor őrzött egészségügyi dokumentáció mennyisége.42 Ez mára kétségkívül tovább gyarapodott, mivel az elektronikus dokumentációs gyakorlat csak lassan épül ki. E sajátos iratanyag kiemelkedő mennyisége, illetve az iratképzőknél fennálló fokozottan veszélyeztetett helyzete mindenképpen sürgős cselekvési tervet igényel. Véleményem szerint a több mint 10 évvel korábbi felmérés megismétlésére lenne szükség, természetesen a hiányzó megyékre is kiterjesztve. Erre azért is sort kellene keríteni, mert szükséges lenne kidolgozni az iratértékelési szempontokat és a levéltári cselekvési lehetőségeket. Egy újabb, kiterjesztett felmérés ügyében az IFO már megkezdte a tájékozódást az Állami Egészségügyi Ellátó Központ illetékes osztályán, ahol kedvezően fogadták ezirányú felvetésünket. Ugyanakkor a levéltári, elsősorban a megyei iratállományban levő egészségügyi dokumentáció pontos felmérésére is szükség van, mivel a szerves irategyüttesek kialakításához tudnunk kell, hol van érdemben tovább gyarapítható értékes kórtörténeti iratanyag, és ezeknek mik a jellemzőik. Az egészségügyi dokumentáció tudományos hasznosításának irányai és lehetőségei Az egészségügyi dokumentáció elsődleges funkciója az egészségmegőrzés és gyógykezelés elősegítése (Eüaktv 4. §. 1. bekezdés), ezen túlmenően, mintegy másodlagosan a törvény (2. bekezdés) jelenleg még 27 egyéb adatkezelési célt is megnevez. Utóbbiak közül a d) pont alatt szerepel a „hatásvizsgálati célú anonimizálás és tudományos kutatás”. Ennek részleteiről a 21. paragrafus rendelkezik, éspedig úgy, hogy az iratképző intézménynél tárolt egészségügyi dokumentációba az intézményvezető vagy az adatvédelmi felelős engedélyével be lehet tekinteni, azonban tudományos publikációban nem szerepelhetnek egészségügyi dokumentációs adatok olyan formában, hogy az érintett személy azonosítható legyen. Azonban a dokumentációról még e célból sem készülhet személyazonosító adatokat is tartalmazó másolat. E paragrafus szerint tehát az iratképző intézménynél a kötelező őrzési idő alatt viszonylag laza feltételek mellett történhet tudományos célú feldolgozás. A tudományos kutatás azonban lehetséges a kötelező őrzési időn túl is, ha az Eüaktv 30. paragrafusa 1) bekezdése szerint az adott egészségügyi dokumentáció továbbőrzése indokolt a keletkeztetőnél tudományos kutatás céljából. A végrehajtási rendeletet figyelembe véve valószínűsíthető, hogy az iratképző intézmény vezetője az a személy, aki dönt a fenti kérdésekben. Ezzel kapcsolatban feltehető, hogy a kötelező őrzési időn, a 30 és 50 éven belül az orvostudományi 42Uo. 44. Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása 141
