Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Balázs Gábor: A levéltári értékhatár kérdése a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára gyűjtőterületi munkájában
Az 1969. évi 27. tvr. után a levéltárak gyűjtőterületi munkájában a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az országban kivétel nélkül minden állami szerv (államigazgatási, jogszolgáltatási, művelődési, egészségügyi, szociális és tudományos intézmény, vállalat), továbbá szövetkezet és társadalmi szervezet9 iratkezelési sza bályzatának elkészítésében részt kellett venniük. Ezekben az években került előtérbe ismét az egyes iratképzők értékhatár-vizsgálata. Az iratkezelési szabályzatokkal kapcsolatos levéltári munka segítése érdekében ugyanis 1971–1972-ben a Levéltári Igazgatóság (LIG) központilag összeállította az egyes levéltárak illetékességi és gyűjtőkörébe tartozó szervek jegyzékeit. E rendszerező munka során különös tekintettel volt a levéltárak gyűjtőköreinek10 elhatárolására. A hetvenes években a levéltári tvr. alapjaiban alakította át a magyarországi iratkezelési munkát. Néhány év után a levéltári szakterület vezetői számára megkerülhetetlenné vált a tapasztalatok kiértékelése, illetve az esetleges korrekció. Ez a munka egyúttal elkerülhetetlenül magával hozta azt is, hogy a levéltáraknak újra kellett fogalmazniuk az egyes szervek értékelése során korábban kialakított álláspontjukat.11 A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya felhívására a tanácsi levéltárak 1981 elején összeállították a gyűjtőkörükbe sorolt fondképzők jegyzékét. A szervjegyzékek felülvizsgálatát és véleményezését az Új Magyar Központi Levéltár (ÚMKL) Módszertani Osztálya végezte el. Az ÚMKL Módszertani Osztálya a tanácsi levéltárak által megküldött szervjegyzékek alapján összeállította A magyar taná csi levéltárak gyűjtőkörébe sorolt fondképzők értékhatár vizsgálata című tanulmá nyát. Ez a munka három típus-szervjegyzéket tartalmazott. Az 1. jegyzék azokat a szerveket tartalmazta, amelyek vitán felül levéltári szempontból értékes iratanyagot hoznak létre. A második jegyzékben szereplő szerveket alapos vizsgálat alá kellett vetni annak meghatározása érdekében, hogy iratanyaguk a levéltárak szempontjából valóban értékes-e. E vizsgálat egyik kiemelt szempontja annak megállapítása volt, hogy irataik hol és milyen arányban tükröződnek más szervek fondjaiban.12 A harmadik csoportba természetszerűleg a tanácsi levéltárak vélemé nye alapján „értékhatár alulinak” minősített, levéltári szempontból érdektelen szervek kerültek. A munka egyúttal sajnálattal azt is megállapította, hogy az 1960-ban kidolgozott 88.373/1980. LO. sz., Utasítás a minimális levéltári értékhatár alá eső irattárak kérdéseinek szabályozásáról című útmutatót a tanácsi levéltárak cse kély hányada alkalmazta. A szervek értékhatárának kérdése az 1986-os noszvaji levéltáros találkozón is szóba került. A Levéltári Osztály képviselője ekkor nyomatékosan leszögezte, hogy a minisztérium Levéltári Osztályától ilyen esetekben csupán szakmai iránymuta- 9 Uo. 2. 10A korabeli terminológia mai megfelelőjeként a „gyűjtőterületi munka” értendő. 11Pálmány: i. m. 3. 12Uo. 1. Levéltártan 102
