Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Balázs Gábor: A levéltári értékhatár kérdése a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára gyűjtőterületi munkájában
Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) határozata megállapította: a bíróság jogértelmezése kötelező érvénnyel bír.6 Írásunkban ez utóbbi problémakört szeretnénk körbejárni. A levéltári hatáskörbe tartozó, „értékhatár feletti” szervek problémája A már említett tömeges iratátvételeket az 1950. évi 29. sz. tvr. tette lehetővé. Ez a jogszabály részben állami irányitás alá rendelte a korábbi megyei és városi törvényhatósági levéltárakat, részben pedig – és témánk szempontjából ez igen fontos – illetékességi és gyűjtőkörüket is kiterjesztette valamennyi, a területükön működő államigazgatási, jogszolgáltatási szervre, állami vállalatra, kulturális, egészségügyi, tudományos és egyéb intézményre, szövetkezetre, társadalmi szervezetre. Rövidesen azonban nyilvánvaló lett, hogy ennyi szerv iratanyagát nem tudják a levéltárak átvenni, a szelekció megkerülhetetlen. A Levéltárak Országos Központja (LOK) 1957-re kidolgozta az Utasítás a mini mális levéltári értékhatár alá eső irattárak kérdéseinek szabályozásáról című mód szertani útmutatót. Ezt követően a Levéltári Osztály 88.373/l960. számú rendelkezése alapján a területi levéltáraknak 1960. július 15-ig össze kellett állítaniuk két jegyzéket az illetékességi területükön működő szervekről. Az egyikben a levéltári értékhatár fölé, a másikban pedig a minimális értékhatár alá eső szerveket kellett összeírni.7 Az országban működő területi levéltárak 1962-ben összesen 13 740 szervet minősítettek levéltári értékhatár szempontjából. Ezeket a szerveket a hivatkozott utasítás alapján a levéltárak három kategóriába sorolták. Az I. kategóriát alkották a teljes egészében selejtezhető iratanyagot keletkeztető szervek, amelyekről nem kell levéltári nyilvántartást vezetni. A II. kategóriába került néhány levéltári megőrzésre érdemes irattípust létrehozó szerv, amelyek működése az irányító szerv iratanyaga alapján jól rekonstruálható („tükröződés”). Ide sorolták többek között az iskolákat, a szövetkezeteket. Végül a III. kategóriába az értékhatár szempontjából legfontosabb szervek kerültek, amelyek mindegyikéről külön nyilvántartást kellett vezetni. Az utasítás előírta, hogy csak a LOK engedélyével lehetett értékhatár alá sorolni szerveket.8 6 Ilyen úton nyert megállapítást, hogy a Paksi Atomerőmű Zrt., a Magyar Posta Zrt., a Szerencsejáték Zrt., illetve a Fővárosi Gázművek közfeladatot lát el. Bővebben lásd Haraszti Viktor: Gyűjtőterületi szubjektív – a gyűjtőterület egyes kérdései egy városi levéltár szemszögéből. Levéltári Szemle, 2014. 2. sz. 13‒30. 7 Pálmány Béla: A magyar tanácsi levéltárak gyűjtőkörébe sorolt fondképzők értékhatár-vizsgálata . Az ÚMKL Módszertani Osztálya, 1982. február, 1. https://library.hungaricana.hu/en/view/LeveltariKorpusz_03_IratkezelesFelugyelete_1_Illetekess eg/?query=SZO%3D(iskola)&pg=140&layout=s (Utolsó letöltés ideje: 2020. december 8.) 8 Uo. A levéltári értékhatár kérdése a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára gyűjtőterületi munkájában 101
