Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Tóth Krisztina: Ferences rendi prokurátorok és a magyar ferences rendtartományok az 1920-as évek fordulóján
val, a kormányzás nehézségeivel, a korábban tábori papi szolgálatot ellátó ferences papok közül a szekularizációt kérők relatíve magas számával, a misealapítványok elértéktelenedésével és a noviciátus demarkációs vonalon kívül kerülésével. Az előbbit 1923–1924-ben diszmembrációkkal oldották meg, a szekularizációs kérvényeket a tartományfőnök kérésének megfelelően intézték el, amennyiben egyetértett velük, a folyamodónak olyan püspököt kellett találnia, aki hajlandó volt őt egyházmegyéjébe fogadni, ezt követően kerülhetett sor a rendi prokurátor közbenjárására a Szerzetesi Kongregációnál. A szekularizációt kérők relatíve magas számához társult az elértéktelenedett misealapítványokhoz kapcsolódó aránytalanul sok mise mondásának kötelezettsége, melyet az általános rendi prokurátorokon keresztül a Szerzetesi Kongregációtól megszerzett redukciós rescriptummal mérsékeltek. A kapisztránus rendtartomány noviciátusa közbenjárásuknak köszönhetően két év szünet után Pécsről Egerbe, majd 1922-ben Szécsénybe került. Az ügyek elintézésében kulcsszerepet játszottak az általános rendi prokurátorok, akik közvetítették a különféle folyamodványokat, ügyelve arra, nehogy elkallódjanak a kúriai bürokrácia útvesztőjében. Ha szükséges volt, személyesen sürgették meg elintézésüket az egyes dikasztériumoknál. Láthattuk például, hogy a Zsinati Kongregációval, a Szerzetesi Kongregációval és a Keleti Kongregációval is tartották a kapcsolatot. Ezenkívül a rendi vezetéssel, általános definitorokkal is konzultáltak – például a plébániák elfogadásához ez elengedhetetlen volt –, vagy például delegatus generalisként többször helyettesítették is a rendfőnököt, ha az nem tartózkodott Rómában. A rendi prokurátorok egyes esetekben a tartományfőnök egy-egy, a közbenjárásukra vonatkozó kérése nyomán mérlegelték a rendtartományok munkaerő-szükségletét és a hívők csoportjainak lelki szükségletét is. Ha világi plébánia átvételére volt szükség, a római kúriában több helyen közbenjártak az érdekükben, előmozdítva a ferencesek lelkipásztori tevékenységét. Ha a hollandiai gyermeknyaraltatás keretében kikerült magyar gyermekek lelki szükségleteiről volt szó, megszerezték a maradásra való engedélyt Schrotty Pálnak. Amikor az a kitüntetés érte a rendet, hogy egyik tagját, Zadravecz Istvánt püspökké készültek kinevezni, a szekularizációt – habár ez a püspökök rangjához méltó megélhetéshez segítette volna az egri kanonoki javadalom révén – mint felmerült opciót a rend és a rendi prokurátor elvetette. A prokurátorok tehát a rend érdekeit képviselték a Szentszék felé, és így a ferences rend ügyvivői szerepét töltötték be. Ferences rendi prokurátorok és a magyar ferences rendtartományok az 1920-as évek fordulóján 211
