Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Csikós Gábor: „Magyar csoda” vagy a „régi iskola”? A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967)
(tvångskollektivisering) további következménye az élelmiszerhiány. Adódott tehát a kérdés: éhező néppel elérhetők lesznek-e majd Moszkva stratégiai céljai?26 Egy helyi lap, a Trelleborgs Tidningen („Trelleborg Újságja”) fényképpel illuszt rált, hosszabb cikket közölt a magyarországi mezőgazdaság helyzetéről. Az újság arról írt, hogy a kommunista mezőgazdasági politika Európában a kollektivizálás oldalán van, a szovjet mintát követi. A tervek három kolhozformával számolnak, a kolhozokat traktorállomások segítik, amelyek állományát azonban a korábbi paraszti tulajdon képezi. A kollektivizálás nem pusztán új termelési rendet, hanem egyfajta új embertípust is jelent: a szocialista ember megteremtésének kísérlete is zajlik tehát. A lap felhívta a figyelmet arra is, hogy a parasztok magántulajdonuk elvételével és politikai jogaik felfüggesztésével tulajdonképpen az állam jobbágyai lesznek. Hangsúlyozta az egyház elleni fellépés jelenségét és kitért arra is, hogy 1945-ben még senki sem beszélt kolhozokról Magyarországon. A kommunisták akkor azt hirdették a „földreform hevében”, hogy a magyar viszonyok nem teszik lehetővé a kolhozrendszert, és „virágzó kisparaszti gazdaságokat” ígértek. Mindannyian tudatában voltak ugyanakkor annak, hogy a földosztás csak az első lépés volt. A parasztság sok évtizedes problémáira és tragédiára két megoldás ajánlkozott: a kommunista (kolhozok) és a nem kommunista, amely a szabad gazdasági formáknak adott teret. Ez utóbbi keretében valósították volna meg a programot, melyben az új gazdaságokat hitelekkel támogatják, hangsúlyozva a paraszti érdekegyeztetést és képviseletet; a kisgazdapárt azonban elvesztette esélyeit a helyzet befolyásolására. A cikk megírásának időpontjában 1500 termelőszövetkezet működött az országban, 50 ezer család részvételével mintegy 150 ezer hektáron. Nem sok, amit a kommunisták elértek – szólt az értékelés – de tisztán láthatóan növekedett az ütem, a „vörös kormányzat komolyan veszi” ezt a feladatot. A lap meglátása szerint a magyar parasztság egyedül áll szembe az ellenséggel, a „kollektivizmussal”. „Ha a kommunisták kolhozokat akarnak, azt csak erőszakkal tudják megszer vezni, mert a magyar parasztok jószántukból, rábeszélés útján nem fognak csatlakozni.”27 A cikk társadalmi hatásokkal is foglalkozó, a propaganda mögé hatoló megközelítése nem csupán a szerző lényeglátásával magyarázható. Olyan magyar írta, aki személyes tapasztalatokat szerzett a kommunista hatalomgyakorlásról. Vámos Imre (1927–1993) a Nemzeti Parasztpárt képviselőjeként az 1945-ös földosztás során az Üröm községben tapasztalt visszaéléseket Veres Péternél panaszolta, majd újraosztotta a földeket akár saját családjával szemben is (apjától is visszavette a frissen megszerzett földjét). 1945 augusztusában izgatás vádjával feljelentették, ügyét népbíróság tárgyalta. A parasztpárti bíró az eljárás lefolytatásáig azonban szabad-26Svenska Dagbladet , 1951. június 29. Ungersk kollektivisering i motvind (Magyar kollektivizálás ellenszélben). 27Trelleborgstidningen , 1950. március 11. Kolchossystemet införes i Ungern (A kolhozrendszer bevezetésre kerül Magyarországon). Gazdaságtörténet 54
