Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Csikós Gábor: „Magyar csoda” vagy a „régi iskola”? A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967)
A Rákosi-rendszernek nem ez az első méltatása. 1950 márciusában már hoszszabban beszámoltak az első hároméves terv sikereiről, amit a Magyar Népköztársaság tulajdonképpen két év és hét hónap alatt végrehajtott, mégpedig „teljes sikerrel”. Az elemzés – amely Vas Zoltánnak (1903–1983) a Szabad Nép ben megjelent írásán alapult – lényegében Magyarország harmincéves gazdaságtörténetének kommunista szellemiségű összefoglalója. A Horthy-korszak igazságtalanságait azzal a megállapítással illusztrálta, hogy a nemzeti jövedelem háromötödét a lakosságnak csak egyötödét kitevő társadalmi rétege birtokolta: a papok és a nagykapitalisták, illetve a hozzájuk társuló nagygazdák (storbönder ), valamint az állam kiszolgálói. Ezzel szemben a Magyar Népköztársaságban „mindenki nyilvánvalóan jobb életszínvonalon él, mint a papok feudális rezsimje alatt.” Ennek gazdasági hát terét az adja, hogy míg 1938-ban az ipar mindössze 35,3%-át tette ki a nemzeti összterméknek, addig 1949-ben már 49,2%-át. Noha a mezőgazdaság részesedése 34%-ról 27,2%-ra esett vissza az ipar nagyarányú fejlődése miatt, termelékenysége körülbelül 60%-kal növekedett. A városokban több az áru, és a parasztok széles tömegét is ipari termékekkel látják el. A cikk részletezte azt is, hogy az eredeti számítások szerint a hároméves terv a nemzeti jövedelem 82,3%-os növelését irányozta elő, ám a „magyar munkások és parasztok” végül nemcsak elérték, de túl is szárnyalták ezt, és kevesebb mint három év alatt a magyar gazdaság teljesítőképességét megkétszerezték. Ez még nagyobb eredmény akkor – így a cikk –, ha a „fasiszta Horthy-diktatúra” stagnáló éveihez hasonlítjuk; 1925 és 1939 között ugyanis a nagyszámú külföldi kölcsönök következtékben a gazdasági haszon a „brit, amerikai és francia kapitalistákhoz vándorolt”, a nemzeti jövedelem pedig 14 év alatt csupán „nyomorúságos” 28%-kal növekedett. A népi demokrácia ezzel szemben évi 32%-kal tudta növelni a gazdaságot, ami azért is nagyszerű teljesítmény, mert háborús csapások és a „hitleristák kizsákmányoló rendszere” nagyon legyengítették az országot. Az írás két indokkal magyarázta a magyar életszínvonal emelkedését. „Először is a népköztársaság a földreformok és az államosítások konzekvens végrehajtásával véget vetett a széles néptömegek kiszipolyozásának. A másik pedig az átmenet a szocialista gazdaságba, ami egy korábban ismeretlen fejlődést eredményezett a termelőerőben és egy példátlan növekedést a termékek előállításában.” A szocializmus sikerét mutatta a lap szerint, hogy a nemzeti össztermék 66%-a származott az államosított szektorból és csak a harmada az egyéniből. „Fokozatosan és szabad döntésből” államosított lesz a mezőgazdaság és a kereskedelem, még ha a mezőgazdaságban egyelőre dominál is az egyéni gazdálkodás. „Az állam semmilyen körülmények között nem fog nyomást gyakorolni, hogy elősegítse a kollektivizálást. A termelőszövetkezeti földművesek szemmel láthatóan előnyöket szereznek, és fokozatosan a kisgazdák vagy a közepes gazdálkodók fölé emelkednek.” És a verdikt: a 17Arbetartidningen , 1952. március 8. Sådana kamrater leder folket i hela världen till seger (Ilyen elv társak vezetik győzelemre a népet az egész világon). Gazdaságtörténet 50
