Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Csikós Gábor: „Magyar csoda” vagy a „régi iskola”? A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967)
szocializmus Magyarország esetében is azt dokumentálta, hogy egy „szegény és kiszipolyozott nép” is elindulhat a „siker és a jólét útján”.18 Bő fél évvel később egy rövidebb cikk ismét kitért a kollektivizálásra. A „romló nemzetközi helyzet” miatt Magyarország a békeszerződés által kijelölt határig emelte hadserege létszámát. Röviden idézték Rákosi egyik beszédét is, amelyben a kommunista vezető a nehéz élelmiszerellátást a „kollektivizálás lassú ütemével” magyarázta. „Talán van remény némi javulásra, ha az egyéni gazdálkodók, akik a földek nagyobb részét birtokolják, elhatározzák magukat a kollektivizált mezőgazdasághoz való csatlakozáshoz.” 19 A sorok között olvasni tudóknak feltűnhetett a két cikk ellentmondása a magyar életszínvonalat illetően, ám még ezzel együtt is érzékelhető, hogy a lap lényegében a Rákosi-propagandát közölte. Ahelyett, hogy a társadalmi tapasztalattal vagy más sajtóhírekkel ütköztetnénk az állításait, érdemes megvizsgálni, menynyit változott a narratíva, a rendszer értékelése egy évtized leforgása alatt. Az 1959-ben publikált cikk címe: A magyar csoda , nem hagy sok kétséget a kérdésre adott válasz felől. A háromrészes sorozat azzal nyitott, hogy „az 1956-os októberi esemé nyek alatt a hírközlés teljesen leegyszerűsödött, és mi itt, Svédországban sokat hallottunk a szocialista rezsim által elkövetett hibákról.” A szerző a hírközlés kiegyen súlyozottságára hivatkozva éppen ezért most mindazokat a nagy eredményeket ígéri számba venni, amelyeket a kommunisták 1945-től elértek. Az 1945-ös választási kudarc magyarázata a Rákosi Mátyás által is adott értelmezés, miszerint a „nyíltan fasiszta pártok” nem indulhattak, ezért választóik – a nagybirtokosok és „más reakciós erők” – a kisgazdákra szavaztak. A cikk megemlítette, hogy a koalíciós kormány nyolc miniszterét kisgazdák adták, de azt már nem közölte, hogy a legnagyobb befolyást gyakorló minisztériumok baloldali irányítás alá kerültek. Hangsúlyozták viszont, hogy a kommunistákat leszámítva „minden párt kompromittálódott a Horthy-rezsimben”, ezért a kommunisták az egyetlenek, akik következetesen, áldozatokat hozva (káderek száműzetése) küzdöttek a fasizmus ellen. Az 1945-ös földosztást egyértelműen a kommunisták érdemének tekintette, amely során 3,3 millió hektár került szétosztásra, Magyarország területének 35%-a. A föld nélküli vagy kevés földdel rendelkező parasztok 60%ban részesültek a földreform juttatásaiból. S hogy miért kanyarodott a kommunista párt politikája néhány év leforgása alatt a földosztástól a kollektivizálásig, azt főként külső tényezőkkel magyarázták. Közölték Nagy Ferenc (1903–1979) miniszterelnök állítólagos mondását is, miszerint ő maga „minden nap azt remélte, hogy kormányváltás lesz és újra visszatérnek 18Arbetartidningen , 1950. június 13. Ungerns treårsplan fördubblade befolkningens nationalin komst. Kraftig ökning av både industri och jordbruk (Magyarország hároméves terve megduplázta a lakosság nemzeti jövedelmét. Erős növekedés mind az iparban, mind a mezőgazdaságban). 19Arbetartidningen , 1951. február 27. Ungern stärker sitt försvar (Magyarország megerősíti a védel mét). A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967) 51
