Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Gazdaságtörténet Schlett András: Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően
igénybe, amikor a veszélyek már jelentkeztek a láthatáron. A rövid lejáratú hiteleket ugyanis gyakran a hosszú lejáratú hitelek megoldására használták fel. Visszatekintve megállapítható, ha a külföldi hitelek ellenőrzése már 1927-től bekövetkezik, sok hitelfelvételt meg lehetett volna akadályozni. Balogh Tamás, a korszak meghatározó közgazdásza egy 1932-es tanulmányában keserűen jegyzi meg: „Igen könnyű ma azt mondani, hogy nagy hibát követtek el az adós nemzetek, amikor nagy mennyiségű hitelt vettek igénybe. [...] Azonban – és azt hiszem ezt igen sokan nem veszik figyelembe – ami mai szemmel legelemibb elővigyázatosságnak tűnik fel, néhány évvel ezelőtt még mesterséges megszorításként hatott volna. Hisz 1928-ig éppen a mindinkább növekvő tőkeimport volt az, amely a helyzetnek látszólagos stabilitást kölcsönzött, és a rejtett veszélyeket eltakarta.”42 Összefoglalás A Népszövetségi szanálási időszak 1926. június 30-án telt le, így Magyarország kérte a pénzügyi ellenőrzés megszüntetését. Smith főbiztos rövidesen távozott, de mivel a népszövetségi kölcsönből még jelentős összegek voltak vissza, Royal Tyler megfigyelőként Budapesten maradt. Magyarország a vártnál sokkal gyorsabban stabilizálta az állami pénzügyeket. Az új adórendszer bevezetése, a javuló adómorál a bevételek jelentős növekedéséhez vezetett, mellyel párhuzamosan az állami kiadások visszafogása is látványos eredményeket hozott az államapparátus feladatkörének, létszámának és költségének alapos csökkentésén keresztül. A korona értékének stabilizálása, a forgalmi korlátozások feloldása és a fizetőképes kereslet növekedése is hozzájárult az állami adóbevételeknek a tervezetthez képest is gyorsabb növekedéséhez. A monetáris reform során a függetlenség és a stabilitási biztosítékok erősödése jutott érvényre, bár a későbbiekben szerepet kapott a reálisnak tekinthető valutaárfolyam elérése is. Ez utóbbira nyomasztó szükség volt, hiszen az aranydeviza-standard bevezetése lehetetlenné tette olyan monetáris politika érvényesítését, amelyben a hazai gazdaság élénkítésének, támogatásának szempontjai domináltak volna. A restriktív kamat- és hitelpolitika, a merev fontárfolyam tartása a magyar valuta 20%-os felértékelődéséhez vezetett, ami nyomasztóvá erősítette az exportszektor egyébként is jelentős problémáit. A külkereskedelem éves mérlege a húszas évek végéig jelentős deficitet mutatott. A stabilizációs megszorítások 1925‒1926-ra úgynevezett „szanálási válságot” eredményeztek. Jelentősen növekedett a munkanélküliség, ami elérte a 15 százalékos szintet, és az egy munkásra eső reálbérek is jelentős csökkenést mutattak. Maga a pénzügyi stabilizációs program hivatalosan csak a monetáris és a költségvetési ügyekkel foglalkozott, s nem terjedt ki a gazdaság fellendítésére. A nép-42Balogh Tamás: Közép-Európa külföldi kölcsönei és a magánbank-rendszer reformja. Közgaz da -sági Szemle, 1932. 5. sz. 308. Gazdaságtörténet 42
