Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Gazdaságtörténet Schlett András: Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően
A népszövetségi kölcsön több mint felét az angol pénzpiac vette át, a többi jegyzésében további hat ország, köztük az Egyesült Államok, Svájc és Olaszország vett részt. A kölcsön rendkívül kedvezőtlen feltételek mellett került kibocsátásra. A hitelezők a kölcsönt 80‒88% közötti kibocsátási árfolyamon vették át, így a 7,5 százalékos kamat a tiszta bevételre számítva 9,0589155%-ot tett ki. A kölcsön biztosítékául a hitelezők a vámbevételek, a cukoradó, valamint a dohány- és sójövedék bevételeit kötötték le, és azt is előírták, hogy ha ezen bevételek évi összege nem éri el a népszövetségi kölcsön évi törlesztési hányadának másfélszeresét, szó lehet újabb zálogok lekötéséről. A kölcsönnek minden más állami tartozással szemben elsőbbsége volt. A népszövetségi kölcsön tiszta eredménye az 1924. június 26-i árfolyamok alapján 257,2 millió aranykoronát tett ki, amelyből a 252 millió aranykoronán felüli részt a kibocsátási költségekre vették számításba. A népszövetségi kölcsön feltételei szerint a kölcsön összes részkibocsátását 1944. február 1-ig kellett törleszteni. A hitel felhasználását Smith főbiztos kontrollálta. Ő ellenőrizte továbbá a magyar költségvetést, és ő vétózott meg minden olyan kiadást, ami veszélyeztette volna a program végrehajtását. Ha úgy ítélte meg, jogában állt új adókat is bevezetni. Gondoskodott arról, hogy a kölcsön biztosítékaként lekötött állami bevételek elkülönített számlákra folyjanak be, ezekről kiutalásokat végezni csak a beleegyezésével lehetett. A kölcsönt, megfogalmazott célja szerint, csak a költségvetési deficit finanszírozására lehetett fordítani. A költségvetési egyensúly helyreállítása Bud János pénzügyminiszter 1924 decemberében terjesztette be a szanálási költségvetést, amely szorosan alkalmazkodott a Népszövetség Pénzügyi Bizottsága által megállapított keretekhez. A pénzügyminiszter a költségvetési beszédében szükségesnek tartotta néhány elvi álláspont leszögezését. Elsősorban nyíltan kijelentette, hogy a költségvetés nem is „szükség-”, hanem „ínségköltségvetés”, s „a keretek még a legszorosabban vett államfönntartó tevékenységet sem teszik lehetővé”. Rámutatott, hogy a szűkre szabott költségvetés ellentmondásban van a 20. szá zad szociális államfelfogásával, amely mindinkább feladatául ismeri el, hogy polgárainak a közösséggel összhangban lévő érdekeit minél szélesebb körben ölelje fel. Nehezményezte továbbá a 12 millió aranykoronában meghatározott beruházási összeget is, amely, mint mondta, „egy egészen primitív kultúrállam költségvetésében is leverő tétel volna.”9 A költségvetési törvény tárgyalásánál – látva az államháztar tás helyzetének kedvező alakulását – be is jelentett egy tervszerű beruházási programot, amihez Mr. Smith is a hozzájárulását adta. 9 Bud János felszólalása a Nemzetgyűlés 353. ülésén, 1924. dec. 12. Nemzetgyűlési napló, XXIV. kötet, 1924. december 12., 1‒5. Gazdaságtörténet 28
