Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Gazdaságtörténet Schlett András: Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően
A szanálásról szóló 1924. évi IV. tc. „Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása” címet viselte, és az intézkedései is nyomatékosan ezt hangsúlyozzák. Külön fejezet szólt a kiadások apasztásáról, melynek a tisztviselői és közalkalmazotti kérdés adta a gerincét. De gondoskodott a közigazgatás egyes területeinek a megreformálásáról is, sőt követelményként állította fel a közigazgatási és a bírói eljárás egyszerűsítését. Komoly kiadáscsökkentést jelentett az állami alkalmazottak létszámának apasztása és a nyugdíjasok járandóságainak korlátozása. Az állami alkalmazottak létszámát (ideértve az állami üzemeknél alkalmazottakat is) az újjáépítési program értelmében 1926. június végéig 15 000 fővel kellett csökkenteni. Számuk az 1923/24. évi költségvetés10 szerint 198 874 fő volt. Ezzel szemben az 1926/27. évi költségvetés szerint ez a létszám már csak 160 548 fő, ami azt jelenti, hogy az előírt 15 000 fővel szemben 38 326 fővel, vagyis több mint a kétszeresével csökkent az állami alkalmazásban állók létszáma.11 A közigazgatás egyszerűsítésének átfogó megvalósítását és a takarékosság érvényesülését szolgálta az Országos Takarékossági Bizottság felállítása. A Bizottság nagy hangsúlyt fektetett a közigazgatás hatékonyabbá tételére, valamint fegyelmifelelősségi rendszerének kidolgozására. Az állami bürokrácia minden területét átvizsgálta, és jelentős eredményeket ért el a kiadáscsökkentésben. Igyekezett kiküszöbölni a párhuzamosságokat, és aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a magyar államéletben és közigazgatásban tudatosuljanak olyan fogalmak, mint a gazdaságosság, vagy az eredményesség.12 A takarékossági intézkedések során megszűnt a közélelmezési minisztérium, a közszolgálati alkalmazottak kedvezményes áron való természetbeni ellátása, megszűntek az árvizsgáló bizottságok és a szénkormánybizottság. Az állami hivatalok és intézmények egy részét összevonták, és egyszerűsödött az ügymenet is. 1924 júliusától az államháztartás folyamatos ellenőrzése céljából havi költségvetések és eredménykimutatások készültek, melyeket a népszövetségi főbiztos a jelentéseiben publikált. A következő lépést a bevételek növelése jelentette, amit az adókulcsok és az adóalapok növelésével szándékoztak elérni. A szanálási politika egyik elsődleges feladatát a majdnem teljesen megsemmisült adómorál helyreállítása képezte. Ehhez szükség volt egy jól működő pénzügyi igazgatás létrehozására, aminek érdekében az adóigazgatást elsőfokú adóügyi hatóságokká formálták át, így hozva közelebb a pénzügyi igazgatást a társadalomhoz. Szigorú intézkedéseket hoztak, melyek főleg az igen magas késedelmi kamatokban és más büntetésekben nyilvánultak meg. Egyes adók esetében, de különösen a forgalmi adóknál, az eltitkolt adóalapok felfedői részére különleges juttatásokat és részesedéseket irányoztak 10A költségvetési év 1913 és 1939 között július 1-én kezdődött. 11Lentner Csaba: Szemelvények a magyar közpénzügyi rendszer fejlődéstörténetéből. Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás, 2017. 2. sz. 92. 12Baracsi Erzsébet: Az Országos Takarékossági Bizottság (1925‒1931). A magyarországi racionali zálási mozgalom megindulása. Levéltári Szemle, 1980. 3. sz. 321. Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően 29
