Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Ordasi Ágnes: Akik elmentek – és akik maradtak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között
Műhely 160 kormányzói működéséről adott számot. A géppel, kétségtelenül önigazoló és ön -fel mentő jelleggel írt beszámoló, valamint az annak mellékletét képező, dátum és aláírás nélküli, egy négyzethálós papírdarabra kézzel rótt feljegyzés jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Miniszerelnöki iratai (MNL OL K 26) közt lelhető fel és szabadon kutatható. A választást indokolja, hogy a korabeli diskurzusokban és az azok alapján írt tanulmányokban Jekelfalussy szinte már „Fiume Görgeijeként” jelenik meg, szerepét ezért érdemes más szempontból is megvizsgálni. Már csak azért is, mert úgy hiszen, méltán feltehető a kérdés, hogy Jekelfalussy távozása mögött vajon nem állhat-e egyszerűen az a diplomáciai gyakorlat, mely válsághelyzetben legelőször a magasrangú diplomatákat és tisztviselőket rendeli vissza, nehogy azok fogságba esve az ország egészére nézve kedvezőtlen nyilatkozatot tegyenek és ezzel zsarolási alapot jelentsenek. Noha a kérdés megválaszolása egyelőre nem lehetséges, úgy vélem, annak felvillantása, valamint a fiumei hatalmi átmenetek egyéb momentumainak ismertetése mégsem teljesen haszontalan. Tehát munkámban a választott forrás segítségével bemutatom az államhatalom első számú helyi letéteményeseinek számító, a fiumei kormányzósághoz beosztott állami tisztviselők és alkalmazottak világháborút követő helyzetét és lehetőségeit.3 Egyrészt abból a célból, hogy – poszthumusz „felmentésének” legkisebb szándéka nélkül – árnyaltabb képet festhessek Jekelfalussy személyes felelősségéről, kötelességteljesítéséről és mulasztásairól. Másrészt azért, hogy a közreadott forrást érthetőbbé tegyem és felhívjam azon tényezőkre és összefüggésekre a figyelmet, melyek a dokumentum megfelelő értékeléséhez elengedhetetlennek tűnnek. Így például arra, hogy a szakirodalom előszeretettel megfeledkezik arról, miszerint 1918 októberének utolsó napjaiban nemcsak a kormányzó távozott, hanem a kormányzóság más tagjai is elhagyták a várost.4 Köztük a kalandos életű Orosdy Lajos miniszteri tanácsos, Szitányi Géza miniszteri segédfogalmazó, valamint Villani Frigyes miniszteri titkár és egyben tanügyi előadó.5 Noha egyelőre nyitott kérdés, hogy miért éppen ők szegődtek a kormányzó mellé, az viszont tény, hogy fővárosba érkezésük nem jelentett egyet a fiumei kormányzóság megszűnésével és a magyar állam helyi érdekeltségének felszámolásával. Ez először is annak köszönhető, hogy Jekelfalussy Wekerle Sándor miniszterelnök utasítására Budapestre, egészen pontosan a Miniszterelnökség I. kerületben 3 Az állami tisztviselők és alkalmazottak kérdésével általánosságban az alábbi tanulmányomban foglalkoztam. Ordasi Ágnes: A fiumei állami alkalmazottak helyzete az első világháború után. In: Emberek és eszmék migrációja Bulgáriában és Magyarországon (19–21. század). A Magyar–Bolgár Történész Vegyes bizottság kiadványa. Szerk. Penka Peykovska – Demeter Gábor. Szófia, 2018, 256–271. 4 A kormányzót nem sokkal később az állami rendőrség mobilisabb tagjai is követték, ami azonban nem meglepő, tekintve, hogy egyenruhás és fegyveres alakulatként ők különösen veszélyeztetett helyzetben találták magukat. 5 A fiumei kormányzóság a miniszterelnökségen működik. Magyarország . 1918. november 8.
