Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Vass Eszter: A Kúria kollégiumai által keletkeztetett iratok selejtezési eljárásának levéltári kialakítása
Levéltártan 112 „az állampolgári jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen, más forrásból nem, vagy csak részlegesen megismerhető adatot tartalmazó” iratot köteles átvenni, azt eredményezte, hogy a selejtezhető iratok köre jelentősen leszűkült. Ebből kifolyólag az óriási mértékű iratmennyiség átvétele meghaladhatta volna a levéltárak befogadó képességét, ugyanakkor nem feltétlenül volt minden levéltárba adandó tétel valóban történeti értékű irat. A levéltáraknak az iratátvétel során előnyben kellett – és kell a mai napig is ‒ részesíteniük a történeti érték szempontjait, egyes jogbiztosító iratok esetében pedig lényegesen hosszabb őrzési idő meghatározására volt szükség. Azon kívül tehát, hogy szükség volt egy eljárásrend kidolgozására, a jövőben bevezetendő új iratkezelési szabályzat irattári tervi részét is át kellett gondolni. Ezekhez a feladatokhoz a tapasztalt levéltárosokon kívül elengedhetetlenül szükség volt a közfeladatot ellátó szerv együttműködésére is, tehát a két intézmény közötti jó kapcsolat fenntartására is figyelemmel kellett lenni. A Legfelsőbb Bíróság – 2012-től Kúria – vázlatos története a 20. század második felében Mielőtt rátérnék a Kúria iratkezelésének sajátosságaira, fontosnak tartom nagyon röviden áttekinteni a Kúria történetét a 20. század második felében, hogy a laikus olvasó is átfogó képet kapjon a magyar felsőbíráskodás működéséről. Először is tisztázni kell, hogy a Kúria mint legfelsőbb bírói intézmény neve 2012-ben változott meg erre, korábban Legfelsőbb Bíróság néven működött. Az 1954. évi II. törvény a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről ki -mondta, hogy az ország legfőbb bírói szerve a Legfelsőbb Bíróság. Felügyeletét az igazságügyminiszter látta el.1 A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága el nök -ből, elnökhelyettesekből, a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bíróiból és népi ülnökökből állt.2 Feladatai az alábbiak voltak: elsőfokon ítélkezett a törvény által hatásköré be utalt, illetőleg a legfőbb ügyész által hozzá benyújtott kiemelkedő fon tos ságú ügyekben; eljárt a megyei bíróságok, a fővárosi bíróság és a különbíróságok határozatai ellen benyújtott fellebbezések és fellebbezési óvások ügyében; döntéseket hozott a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének a bíróságok jogerőre emelkedett határozatai ellen benyújtott törvényességi óvásaival kapcsolatban; elvi döntéseiben a bíróságokra kötelező irányelveket állapított meg.3 Az 1957. évi 25. sz. törvényerejű rendelet sze rint „az ellenforradalmi bűntettek, valamint az állam rendje és a közbiztonság ellen elkövetett bűntettek miatt indított bűnügyekben a dolgozó nép érdekeinek megfelelő, egységes ítélkezés biztosítása 1 A magyar állam szervei 1950‒1970. Központi szervek . Főszerk. Boreczky Beatrix. Budapest, 1993, 300. 2 Az 1954. évi II. tv. V. fejezet 39. §. 3 A magyar állam szervei 1950‒1970... 301.
