Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Követi jelentések, hangulatjelentések - Brandl Gergely – Szabados János: A Janus-arcú diplomata – Marino Tudisi raguzai kalandor életútja supplicatiója tükrében
voltak.35 Jelenleg nem tudjuk megállapítani, hogy Tudisi életben volt-e a kérdéses per idején 1638-ban, de nagyon is elképzelhető, hogy igen. Talán ekkor született meg az alább közölt kérvény is, mivel ebben úgy említi Schmidet és d’Asquier-t, mint akiktől tart. Szintén ezt támasztja alá egy kivonat Schmid leveléből, amelyet d’Asquier készített, és amelyben a rezidens rosszallóan nyilatkozik Tudisiről.36 Ezt követően a raguzai diplomata azonban végleg eltűnik a szemünk elől, egyelőre nem tudjuk, mikor és hol ért véget karrierje és élete. Az önvallomásról A dokumentum műfaját vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy az a supplicatio (tulajdonképpen alázatos kérvény) műfajába sorolható, amely egy gyakran használt általános tartalmú irattípus. Tartalma miatt könnyűszerrel tekinthető egyfajta ego-dokumentumnak.37 A supplicatio általános értelemben ugyan egy jogi eljárás egyik elemét képezi (például a benyújtó kártérítést szeretne), Tudisi azonban szintén ezt az irattípust alkalmazza, hogy feltárja a császár és az Udvari Haditanács előtt a bécsi udvar érdekében tett korábbi cselekedeteit. Célja az lehetett, hogy elérje újbóli alkalmazását, vagyis természetesen anyagi érdekek vezérelhették. A raguzai aligha követelhetett kártérítést vagy kompenzációt korábbi szolgálatai miatt, azonban jól illeszti be szándékait a műfaj keretei közé. Az irat nem tekinthető autográfnak, bár Tudisi tudhatott latinul,38 a legtöbb tőle fennmaradt autográf dokumentum azonban olasz nyelvű.39 Az irat lejegyző jének kiléte ismeretlen, valószínűleg a haditanács valamelyik írnokának másolatáról vagy fordításáról lehet szó, emellett szól a kancelláriai íráskép is. Kevésbé tűnik reálisnak, hogy Tudisi maga írta volna, vagy ő fogadott volna írnokot, hogy latinra Követi jelentések, hangulatjelentések 92 35Hiller István: A tolmácsper. In: Perlekedő évszázadok. Tanulmányok Für Lajos történész 60. szüle tésnapjára. Szerk. Horn Ildikó. Budapest, 1993, 150., 174.; Schmid és d’Asquier raguzaiakkal szem beni bizalmatlansága további vizsgálatokat igényel. Annyi bizonyos, hogy 1639-ben a szintén raguzai Antonio Schumizzát őrizetbe vették. d’Asquier az Udvari Haditanácsnak. Bécs, 1639. június 18. ÖStA KA ZSt HKR HR Bücher Bd. 280. 1639. Expeditur fol. 423. 36Schmid jelentése ismeretlen személynek (feltehetően Michel d’Asquier-nak), olasz kivonat. Konstantinápoly, 1639. december 1. ÖStA HHStA StAbt Türkei I. 114-6. fol. 46–47. 37Az ego-dokumentomokról lásd az alábbi kötet tanulmányait: Winfried Schulze Hg.: Ego-Dokumente. Annäherung an den Menschen in der Geschichte. Berlin, 1996. A supplicatio -ról mint ego-dokumentumról lásd Otto Ulbricht: Supplikationen als Ego-Dokumente. Bittschriften von Leibeigenen aus der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts als Beispiel. In: Schulze: i. m. 149–174. 38A szőnyi béke példányainak már említett összehasonlításakor a latin nyelvű példányt kellett neki összehasonlítania az oszmánnal, illetve a Budán tartózkodó diplomaták egy részével való kommunikációhoz is a latin nyelvtudásra volt szüksége. Vö. a 16. és 25. jegyzetekkel. 39Tudisi Tassy Gáspárral és Tholdalagi Mihállyal valószínűleg latin nyelven értekezett. Vö. Salamon: i. m. 57.; Holl Béla: Tasi Gáspár. Adalékok XVII. századi fordítás-irodalmunk történetéhez. Irodalomtörténeti Dolgozatok, 1971. 99–100.
