Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - „Imperilizmus…” (Kommunista kiskirályok. Szerk. Majtényi György – Mikó Zsuzsanna – Szabó Csaba) Andreides Gábor
történő kezdés oka esetünkben egyértelműnek tűnik: a tanulmánykötetet fellapozókban már az olvasás elején, de legkésőbb az első tanulmány megkezdésekor felmerülhet Markos György, Nádas György és Boncz Géza 1990-ben készített nagysikerű Czinege a bokorban című jelenete. Egészen pontosan az a pillanat, amikor az akkor már nyugállományba vonult egykori nagyhatalmú honvédelmi miniszter (Nádas György) a következőket mondja az őt kérdező újságírónak (Markos György): „Böndörös elvtárs (Boncz Géza) alezredesi rangban van nálunk, hát ugye egy olyan ember, aki ugye a háznak a dolgait végzi [...] ő, ez az ember [...] nagy dolgait..., apróbbakat is, nem köll ugye annyira most úgy elereszteni itten, hogy mi hogy volt, meg... hát volt.” A Majtényi György, Mikó Zsuzsanna és Szabó Csaba szerkesztésében 2019 februárjában, a Libri Kiadó gondozásában megjelent Kommunista kiskirályok című kötet igen alapos, részletes és remekül dokumentált tanulmányai is bizonyítják, hogy a fentiekben elhangzottak igazak, hiszen ezekben az évtizedekben itt valóban „tényleg minden volt”. A szocialista korszak elitjének, a hatalom birtokosainak visszaélései, lakás- és nyaralóügyei, fényűző életvitele, luxusvillái, vadászatai (akár autókból is) és halálos vadászbalesetek. Rémült döbbenetet kiváltó lövöldözések, teljesen részeg szervezőtitkárok mindenki által tudott túlkapásai, bántalmazások és erőszak, akár hölgyekkel szemben is. Az olvasó a kötet lapjait olvasva szembesül a munkásőrök fegyveres fenyegetőzéseivel (ha a gyerek rossz jegyet kapott az iskolában), az agresszivitással és mindazon személyiségbeli torzulásokkal, amelyek nagymértékben befolyásolták a kötet szereplőinek sorsát. Az ital, az egészen gyakori, súlyos alkoholizmus szinte mindegyik tanulmány által felidézett történetben kiemelt helyet foglal el. A hatalmas tivornyákról, pénzügyi visszaélésekről, machinációkról a szerzők többsége egyaránt említést tesz munkájában. Az MDP, majd az MSZMP kiskirályai, munkásőr-hatalmasságok, tanácsi vezetők kemény alkoholmámorban szinte bárhol képesek voltak erőszakoskodni a civil lakossággal, de olykor saját elvtársaikkal is. Az ilyen eseteknek nem ritkán szemtanúi is voltak, akik később az esetekről felvett vizsgálati jegyzőkönyvek tanúsága szerint „kárörvendően szemlélték, hogy a kommunisták veszekednek”. A visszaéléseket, pénzügyi szabálytalanságokat, az olykor súlyos sérülésekkel is járó atrocitásokat ezek a kommunista kiskirályok helyi és megyei vezetők segítségével, a szinte áttekinthetetlen kapcsolati háló használatával, ahogyan csak lehetséges volt, igyekeztek eltussolni. Ez azonban már a hatvanas években sem volt mindig lehetséges. Az országos pártlap, a Népszabadság különösen kirívó esetek ben már a hatvanas években tudósított a kiskirályok ügyeiről, a szigorúan felügyelt és irányított nyilvánosság eszközeivel ugyan, de foglalkozott az esetekkel. A nyolcvanas évekre azonban már filmek is készülhettek az érzékeny témában. Fábry Zoltán 1983-ban készítette el utolsó, Gyertek el a névnapomra című filmjét, amely nek alapjául Karinthy Ferenc Házszentelő című drámája szolgált. Idézzük is fel, hogy miről is szólt ez az alkotás? Irodalom 448
