Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924
történetébe. A Direktórium tagjainak és az Ukrán Népköztársaság kormánya tagjainak együttes ülésén döntést hoztak Fedir Shvec és Andrij Makarenko megbízatásának megszüntetéséről, akik ezt követően külföldre távoztak. A „Köztársaság ügyeinek vitelét” a Direktórium vezetőjére, Szimon Petljura főatamánra ruházták.26 A következő napon Petrusevszkij elhagyta Kamenyec-Podolszkot. Közeledett az Ukrán Népköztársaság és a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság végleges szakításának ideje. Ezt egy „minden követhez és misszióvezetőhöz ” intézett decemberi felhívás váltotta ki, amelynek értelmében ellenőrizni kellett, hogy „a galíciai munkatársak mennyire lojálisak a kormányhoz, illetve mennyire veszik semmibe annak politikai intézkedéseit.” A felhívásban kimondták, hogy az ilyen munkatársakat a követek személyes felügyelete alá kell helyezni.27 Ennek a felhívásnak azonban a budapesti misszió tevékenysége szempontjából nem volt aktualitása. Továbbra is a misszió állományában dolgozhatott a galíciai származású Sztasziv és Fliunt. A Tanácsköztársaság bukása utáni időszak a sorozatos kormányváltások időszaka volt Magyarországon. Galagan úgy vélte, hogy „az összes kormány, amely a szovjet kormányzat bukása után alakult, nemcsak jól, hanem egyenesen barátságosan viszonyult hozzánk.”28 Mindeközben a misszió anyagi helyzete egyre inkább romlott. Galagan személyesen utazott Bécsbe, hogy 250 800 koronát igényeljen a misszió négyhavi költségeire, de ezt a próbálkozását nem koronázta siker, mint ahogy számos levele is válasz nélkül maradt. 1920 áprilisának végén, mivel az ukrán fronton érezhetően súlyosbodott a helyzet, a külföldi sajtóban különféle híresztelések röppentek fel arról, hogy Józef Piłsudski marsall és Szimon Petljura főatamán, a Direktórium vezetője titkos egyezményt kötöttek egymással. Galagan álláspontja az volt, hogy az Ukrán Népköztársaság egyezsége a Rzecz Pospolitával ellentmond Ukrajna szuverenitása és egysége elvének. Májusban Bécsbe utazott a diplomáciai képviseletek nem hivatalos értekezletére, hogy ellenőrizze ennek az információnak a hitelességét. A követek nézetei az egyezménnyel kapcsolatban végletesen ellentétesek voltak. A többség úgy vélte, hogy az felér egy „politikai és diplomáciai sikerrel”, amely reménykeltő a tekintetben, hogy Lengyelország katonai segítséget nyújt Ukraj ná -nak. Mások úgy vélték, hogy az egyezmény előnytelen a Lengyelországnak tett jelentős területi és gazdasági engedmények miatt. Galagan azok közé tartozott, akik nem számítottak arra, hogy az egyezmény megvalósítása pozitív eredményre vezet majd. A nem hivatalos értekezlet egy határozatot hozott arról, hogy Konsztantyin Macievicset, a bukaresti ukrán rendkívüli diplomáciai képviselet vezetőjét, Olekszandr Sulgint, az Ukrán Népköztársaság egykori külügyminiszterét és szófiai követét, illetve a Népszövetség első genfi ülésén résztvevő ukrán delegáció vezetőjét (a többség képviseletében), továbbá Galagant (a kisebbség képvise-Műhely 414 26Довідник з історії України . За заг. ред: І. Підкови, Р. Шуста. Київ , 2001, 211. 27ЦДАВО України, ф. 3518, оп. 1, спр. 7, арк. 6. 28М. Ґалаґан: i. m. 229.
