Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924
letében) Varsóba küldik azzal a céllal, hogy derítsék ki, mi volt az egyezmény pontos tartalma (mivel csak a politikai konvenció 1. pontja volt publikus), és melyek az ukrán kormány politikájának jövőbeni irányai. Galagan Leonyid Mihajlivnak, a londoni ukrán rendkívüli diplomáciai képviselet tanácsosának segítségével betekinthetett az Ukrán Népköztársaság és Lengyelország által kötött varsói egyezmény dokumentumaiba. Az egyezmény szövegét elolvasva saját álláspontjának helyességét látta igazolni; megerősítette azon meggyőződését, hogy az egyezmény előnytelen Ukrajna számára. Az egyezmény életbe léptetése ugyanis 162 ezer km2 területtől fosztotta volna meg Ukrajnát, 9 millió ukrán vált volna hontalanná, átengedte volna Varsónak a katonai alakulatok és a vasútvonal feletti irányítási jogokat, valamint helyreállította volna a lengyel földbirtokosok jogait.29 Zsmerinkában, ahol ideiglenesen berendezkedett a Direktórium, Galagan találkozott Andrij Nyikovszkij külügyminiszterrel és Petljurával. Az elsővel folytatott megbeszélés nem ébresztett kételyeket benne: az ukrán külpolitika kurzusa szorosan összeforrt Lengyelországgal, Ukrajna legfőbb szövetségesével. Petljura sokkal jobban érdeklődött a budapesti misszió ügyei iránt, mint a szaktárca vezetője. Ugyanakkor Galagan hiába reménykedett abban, hogy a főatamánnal, az egykori párttársával nyílt párbeszédet folytathat. Erre a megbeszélésre ugyanis Macievics jelenlétében került sor, aki teljes mellszélességgel támogatta az egyezményt, ezért Galagan semmi újat nem tudott meg. Ilyen körülmények között még az is megfordult Galagan fejében, hogy befejezi diplomáciai pályafutását. Galagan 1920 augusztusában hivatalos meghívást kapott Bécsbe, a követi értekezletre, amelyen a kormánypolitika új irányvonalát és a külképviseletek ezzel kapcsolatos feladatait kívánták megvitatni. A tanácskozásra 1920. augusztus 18– 20-án került sor Nyikovszkij külügyminiszter elnöklete alatt. Mivel Galagan nem változtatott az álláspontján a Lengyelországgal való szoros együttműködésre irányuló új kormányzati kurzus kapcsán, beadta lemondását. A kormány 1920. augusztus 26-ra datált válasza csak szeptember 3-án érkezett Budapestre. A válaszban a következők álltak: „Az Ukrán Népköztársaság kormánya nevében őszintén köszönjük azt az óriási munkát, amit Hazánk javára végzett ezen nehéz időkben.”30 Az Ukrán Népköztársaság hivatalos diplomáciai képviselőjeként az utolsó utasítást 1920. szeptember 10-én adta ki Galagan, ebben a misszió összes munkatársának őszinte köszönetét fejezte ki segítségükért és együttműködési készségükért, az Ukrajna és az ukrán nép javára tett szolgálatukért.31 Galagant hivatalosan csak szeptember 28-án mentették fel. Az átadás-átvétellel kapcsolatos feladatok elvégzése Volodimir Szuhoveckijre, a misszió titkárára hárult. A misszió több mint két hónapig vezető nélkül maradt.32 Noha a titkár, az Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924 415 29Д. В. Вєдєнєєв: Становлення зовнішньополітичної служби України (1917–1920 рр.) . Дисертація на здобуття наукового ступеня кандидата історичних наук. Київ , 1994, 111. 30М. Ґалаґан: i. m. 294. 31ЦДАВО України, ф. 3518, оп. 1, спр. 7, арк. 15 зв.
