Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Schmidt Anikó: A ciprusi hadjárat (1570–1573) muszlim indoklása
* A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy Ebusszuúd fetvája a jogos háborúra vonatkozó minden fontosabb ismérvet felsorakoztatott a ciprusi hadjárat indoklásában. Maga a tény, hogy szükségesnek látták a velenceiek ellen indítandó háborút ideológiailag is ilyen alaposan megokolni, mutatja, hogy a küzdelmek során a vezetők számítottak a vallásos buzgalomból fakadó igyekezetre. Ami az ellenfelet illeti, Velence az oszmánok álláspontját sosem fogadta el, és azt hangoztatta, az oszmánok ok nélkül, egyoldalúan bontották fel a békét. Ezen érvelése fontos részét képezte az európai hatalmakhoz intézett segítségkérő felhívásának.42 A hadüzenet láttán megpróbált minden eshetőségre felkészülni: nagy hévvel fegyverkezett, szövetségeseket keresett, ugyanakkor – kereskedelmi érdekeire való tekintettel – mindvégig szoros diplomáciai kapcsolatban maradt Isztambullal is. Bár a Signoria megsegítésére V. Pius pápa és II. Fülöp spanyol király végül összefogott, az 1571-ben általuk életre hívott Szent Liga is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megakadályozzák Ciprus török meghódítását. ANIKÓ S CHMIDT THE MUSLIM JUSTIFICATION OF THE CYPRUS CAMPAIGN (1570—1573) In 1570 sent Sultan Selim II an ultimatum to Venice: either they hand over Cyprus to the Ottomans or they will take it by force. By then, peace had been held between the two states for 30 years, however the Republic’s fortifications had become obsolete and its military administration had become disorganized. Venice therefore seemed as an ideal opponent for the Ottomans, moreover the acquisition of the strategically important island also offered significant military and commercial advantages. However, the Sultan had to seek a religiously acceptable explanation for the unilateral termination of peace from the Sheiklı ul-Islam. The fetva of Ebussuud Efendi has enumerated all important criteria (the historical law of the Islam; the justification of peace cancellation with the defaulter infidels) about the motivation of the Cypriot campaign. Venice, of course, never accepted the Ottoman viewpoint, and stated — even in the call for help to the European powers — that the Ottomans without any reason, unilaterally broke the peace. Műhely 338 42 Özlem Kumrular: Yeni Belgeler Işığında Osmanlı–Habsburg Düellosu . İstanbul, 2011, 86. s.
