Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Kruppa Tamás: A pápai hadsereg felvonulása a magyarországi hadszíntérre 1595-ben. Egy kora újkori példa a szállítás nehézségeire
KRUPPA T AMÁS A PÁPAI HADSEREG FELVONULÁSA A MAGYARORSZÁGI HADSZÍNTÉRRE 1595-BEN Egy kora újkori példa a szállítás nehézségeire* Gianfrancesco Aldobrandini pápai generális 1595. június 4-én Rómában a Santa Maria Maggiore templom előtti ünnepélyes zászlóbontással indult első magyarországi hadjáratára a török ellen.1 A pápai hadsereg létszámát nem ismerjük ponto san, Florio Banfi két forrás alapján 9528 gyalogosról és 933 lovasról számol be.2 Massimo Carlo Giannini nem levéltári forrásra hivatkozva 7600 gyalogosban és 260 lovasban jelöli meg a létszámot.3 Ez az adat valószínűleg a Vatikáni Titkos Levéltár Fondo Borghese 96 F kötetének iratain alapul. Ezekből kiderül, hogy a létszám július 21-én 7123 gyalogosra és 260 lovasra rúgott, akikből 6335 gyalogost addigra már be is hajóztak. De még vártak további csapatokat, ugyanis a behajózott létszám egy része nem pápai, hanem egyéb zsoldos volt, illetve nem érkezett még meg a fentebbi időpontig maga Aldobrandini generális kb. 200 fős lovas kíséretével. Ezek a számok tehát egyrészt messze elmaradnak a Banfi által közölt táblázat számaitól, amelyhez még hozzá kell számítanunk egy Federico di Sangiorgio által vezetett, 1700 főre rúgó kontingenst, másrészt nem illenek össze az alább közlendő levél és az ugyanakkor született feljegyzés adatai sem. A többszörös eltérésnek több oka is lehet. Elképzelhető, hogy a katonák egy része még behajózásra várt, de a levélben nem tüntették fel külön ezt a részét a legénységnek; továbbá lehet, hogy gyalog indultak el, éppen a szállító bárkák hiánya miatt, végül pedig az is lehetséges, hogy a június 16-án Rómából elindult 10 461 fő egy része megbetegedett és nem tudott tovább vonulni, vagy egyszerűen megszökött, vagy már eleve a hadiszemlén nem a valós létszámot jelentették le a parancsnokok.4 Ezért a hadse -339 * Kutatásaimat az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport támogatta. 1 Valójában két zászlót kapott, az egyik az egyház, a másik a pápa (Aldobrandini) zászlaja volt. La legazione di Roma, di Paolo Paruta. 1592–1595. Volume III. A cura di Fulin, Rinaldo – Stefani , Federico. Venezia, 1887, 162. (A továbbiakban: Paruta III.) 2 Florio Banfi: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadivállalatai . Hadtörténelmi Közlemények, 1939. 40. sz. 18–20. Paolo Paruta római velencei követ szerint összesen 14 ezer embert akartak felfogadni. Paruta III: i. m. 155. A hadfogadáshoz lásd még Giampiero Brunelli: La santa impresa. Le crociate del papa in Ungheria (1595–1601). Roma, 2018, 55–56, 59–62. 3 Massimo Carlo Giannini: L’oro e la tiara. la costruzione dello spazio fiscale italiano della Santa Sede (1560–1620). Bologna, 2003, 241. 4 A mustrát Bolzanóban, illetve Hallban tartották, ami felvetette a fentebb jelzett problémát. Paruta követ ezzel összhangban fejezte ki kétségeit, hogy legalábbis a katonák java részének Rómából Bolzanóba még tisztjeik nélkül, tehát nem szoros hadrendben kellett elvonulniuk. További prob-
