Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Hatos Pál: Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága
éveiben is érzékenyen reagált minden európai föderalista eszmére. A Naumann-féle Mitteleuropa terve, s vele a vám- és egyéb akadályok nélküli közös gazdasági tér fel villanyozta Jászi Oszkárt és Szabó Ervint is, annak ellenére, hogy a porosz junkerek hazájából, a vilmosi Németországból érkezett – Kunfi Zsigmond meg is rótta őket ezért. 1918 őszén már mindenki eltemette ezt az elképzelést, de az egységes Európa eszméjét korántsem. Az összeomláskor a magyar értelmiség krémje egy rövid ideig a Monarchia népeinek „morális alapokon nyugvó államszövetségében” bízott, ahol „egyik nemzet sem akar ura lenni a másiknak” és ahol történeti határok nem lesznek többé gátjai a gazdasági és kulturális érintkezés korlátlan szabadságának. „Mert szent a haza, de még szentebb az emberiség!” – írta a kiáltvány szerkesztője, a kato likus Babits félreérthetetlen messianizmussal.45 1918 „nemzetellenes” pacifista mes sianizmusa zsidó és keresztény gyökerekből egyaránt táplálkozott. A szabadkőműves Világ ban közzétett kiáltvány aláírói között Ady Endrétől Harsányi Zsoltig, Csók Istvántól Rippl-Rónai Józsefig, Lukács Györgytől Fogarasi Béláig és Bartók Bélától Kodály Zoltánig a magyar művészet, zene, irodalom és filozófia megelőző és következő évtizedeinek legfontosabb alkotói találhatóak, későbbi kommunisták és katolikusok, szabadgondolkodók és reformátusok egyaránt. * Ilyen körülmények között került sor 1918. november 16-án a Magyar Nép köz tár -sa ság proklamálására az Országház kupolacsarnokában. Az eseményt megelőzte a régi képviselőház utolsó, alig negyedórás ülése, ahol a képviselők egyhangúlag megszavazták a képviselőház felosztását, majd rövidesen a főrendiház mondta ki, hogy „berekeszti” üléseit. Ezután következett a Parlament kupolacsarnokában a Nemzeti Tanács 1000 fős kibővített ülése, amelyen ott voltak a kormány tagjai, ott volt az egyházi méltóságok többsége, sőt még néhány negyvennyolcas honvéd is. Először Hock János tartott szónoki hírnevéhez méltó nagy hatású beszédet. A „kihűlt mellel” Volhínia mocsaraiban fekvő halott magyar katonák hősi áldozatára hivatkozott, majd patetikusan az emelvényhez vezetett ’48-as honvédaggastyánnak is azt mondta, nem lett rokkant és elnyomott vértanú hiába – a köztársaság új életet ad majd a jövendő magyarság millióinak. Ennek zálogául Hock javaslatának értelmében rögtön két új nemzeti ünnepet kreáltak a jelenlévők: október 31-ét, a diadalmas forradalom napját, s november 16-át, amelyből még alig a fele telt el. Kevés nemzeti ünnepről mondható el, hogy még le sem játszódtak az eseményei, de már „örök időkre szóló nemzeti ünnepként” proklamálták az Országház Kupolacsarnokában. Április 11-ét és a többi „királycafrangos” ünnepet pedig a lomtárba küldte Hock szónoki hevülete. Hock ezután bejelentette a király lemondását, a képviselőház és főrendiház feloszlását, hozzáfűzve, hogy ha ezen lemondások és feloszlatások meg nem történtek volna, „a forradalom erejével ezeket mi Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága 23 45A magyar intelligenciához. Világ, 1918. november 3. 12.
