Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat - Völgyesi Zoltán: Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben
Előfordul helyenként névelírás, ritkábban az események időpontja téves, de olyan esettel is találkozhatunk, hogy egyes adatok felcserélődnek, összekeverednek. Az eljárás alá vont személyekről készült belügyminisztériumi statisztikák sem teljesen megbízhatóak, nem beszélve a forradalom résztvevőiről készült statisztikai kimutatásokról. Így van ez az ún. megyei monográfiák esetében is, melyek az „ellenforradalomban részt vett” megjegyzés alatt egy-egy település vonatkozásában közlik az eljárás alá vont és elítélt személyek számát, továbbá a forradalmi bizottság, a „nemzetőrség (fegyveres csoport)” és a munkástanácsok taglétszámát is. A Hajdú-Bihar megyei kötet a hajdúnánási nemzetőrség létszámát 235 főben jelöli meg, ami igen magas szám, közel annyi, mint Debrecen esetében.9 Más – főként szóbeli – forrásokból valószínűsíthető a tévedés oka. Az 1956. október 26-i zavargások után Hajdúnánáson egy bővebb listát állítottak össze, hogy a zavargások esetleges kiújulásakor utcaőrségeket tudjanak szervezni. A listán szereplők azonban nem kaptak fegyvert, s nemzetőri szolgálatukra sem került sor. A tényleges nemzetőrség, amelynek tagjai fegyverrel is rendelkeztek, mintegy 30–35 fős volt, a statisztikai kimutatásban azonban a nagyobb számmal demonstrálni lehetett az „ellenforradalmárok” nagy számát. A periratok értékelhető adatokat tartalmaznak az eljárás alá vont személyekről, ezért társadalomtörténeti elemzés forrásbázisát képezhetik. Egyes irattípusainak forrásértéke azonban a személyi adatok szempontjából különböző. A rendőrségi kihallgatások, bírósági vallomások jegyzőkönyveiből a felvett személyi adatok mellett főként a vallomást tevők által elmondott rövid önéletrajzok használhatók fel. A megbízhatóság és az összevethetőség szempontját szem előtt tartva, a vádiratok és különösen az ítéletek személyi körülményeket taglaló részei kellő kutatói tapasztalattal és a szükséges forráskritikával jól használhatók. Vigyázni kell azonban a „belügyes” fogalmi kategóriákkal, hiszen még a foglalkozási besorolásoknál is megjelennek a politikai-ideológiai szempontok. Találunk például olyan bejegyzést, mint „volt csendőr”, „horthysta katonatiszt”, „kulák származású” stb. Ezeknek a fogalmaknak van ugyan bizonyos információértéke, ám semmiképpen nem az illető személy forradalom alatti foglalkozására, társadalmi helyzetére utalnak. Az egyidejű dokumentumok közül számos olyan típust nélkülöznöm kellett a kutatás során, ami sok más település esetén fennmaradt, és felhasználható a történeti feldolgozás számára. Hajdúnánáson azonban, ahol Ricsei Balázst a forradalmi bizottmány titkárává választották, nem maradtak fenn sem a forradalmi bizottmány jegyzőkönyvei és egyéb iratai, sem pedig a munkástanácsok jegyzőkönyvei. Ezen egyidejű iratok hiánya miatt óhatatlanul felértékelődik a retrospektív források, köztük a periratok jelentősége. Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben 209 9 A Hajdú-Bihar megye területén lezajlott 1956-os ellenforradalom összefoglaló monográfiája. Debrecen, 1959. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, V-150370.
