Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - A vármegyei hivatalviselők és az országgyűlési követek megválasztása körüli politikai csatározások a reformkori Zala megyében (Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében, 1834-1847. Válogatott dokumentumok. Sajtó alá rendezte: Hermann Róbert - Molnár András. Szerkesztette: Molnár András) Sebők Richard
ebben a táborban [Botka József kortestáborában – S. R.], a választás előtti napok ban 642 akó bort, 20 akó pálinkát, 40 ökröt, 230 birkát és 3000 darab kenyeret fogyasztottak el.” (9. o.) Az 1834. szeptember 22-én tartott restauráción több mint 4600 (!) szavazatot adtak le az első alispán választásakor, és a legnagyobb tömeg gyűlt össze Zala vármegye addigi történetében. Az első alispáni széket Botka József nyerte el, és az 54 vármegyei tisztségviselő közül 24-et leváltottak. A választást követően pedig a felfokozott indulatok tömegverekedés formájában nyilvánultak meg.Az 1839-es országgyűlési követválasztás előtt Forintos György és Inkey Imre vezetésével feltűnt egy harmadik pártszerveződés is Zalában, mely a Deák Ferencféle liberális reformpolitikával elégedetleneket akarta megnyerni. Ennek ellenére az 1839. május 6-i követválasztó gyűlésen Deák Ferencet és Hertelendy Károlyt jelölés és szavazás nélkül, közfelkiáltással választották követté. Az 1840. szeptember 28-i tisztújításon Csányi László és pártja magabiztos győzelmet aratott, tovább növelve a vármegyei tisztségviselők között saját párthíveinek arányát. Az alszolgabírói állásokig Csányi pártjának jelöltjei töltötték be a hivatalokat. A „zalai liberálisok” mintegy tíz éves uralma és a Hertelendy-pártiak kiszorítása a politikából komoly összeütközéseket vetített előre az 1843 tavaszán tartott országgyűlési követválasztásra. Az erővonalak a nemességnek a vármegyei házi adó alá vetése mentén rajzolódtak ki: Deák Ferenc és a liberálisok egyértelműen a kezdeményezés mögé álltak. Velük szemben sorakozott fel a vármegyei ellenzék, melyet a kormány és a klérus jelentős összegekkel támogatott titokban azzal a céllal, hogy megakadályozzák a kormányzatra veszélyesnek vélt ellenzéki követek és liberális követutasításuk elfogadását, ezzel biztosítva a diéta konzervatív és kormányhű többségét. 1843 tavaszán a korábbi ellenzéki vezér – Hertelendy Károly – háttérbe vonult, és átadta a stafétát Forintos György táblabírónak, akit korábban hivatali visszaélések miatt elítéltek. 1843. április 4-én Forintos és hívei 1600 (!), a nemesi adózást ellenző kisnemessel jelentek meg a zalaegerszegi, követutasításokat tárgyaló közgyűlésen. A „nemadózók pártja” lesöpörte és leszavazta a liberálisok javaslatait. Egyik hazafelé tartó csoportjuk pedig aznap este Kehidán rálőtt Deák Ferenc kúriájára, továbbá megölt egy kehidai éjjeli őrt, és halálos kimenetelű tömegverekedést is provokált. A fenti események hatására Deák levélben tájékoztatta az április 24-i követválasztó gyűlést, hogy ilyen körülmények között nem vállalja a követséget. Azonban senki más sem vállalta a követi feladatokat, így a május 18-án kezdődött pozsonyi országgyűlésen Zala megye nem képviseltette magát. Csányi és az általa vezetett liberálisok okultak saját hibájukból, és 1843 nyarán „Zalában korábban sohasem látott méretű és költségű, a konzervatívok korteskedését jelentősen felülmúló választási kampányt folytattak.” (16. o.) Az 1843. augusztus 31-i követválasztáson a nemesek többsége megszavazta a házi adó fizetését és egyéb javaslatokat, emellett pedig Deák Ferencet és Kerkapoly Istvánt közfelkiáltással követté választották. Deák azonban – elveihez híven – az általa megvetett korteseszközök és az újabb halálos áldozatokkal járó tömegverekedések miatt viszszautasította a követi megbízást. Deák visszalépése válságba sodorta a zalai liberá-Irodalom 491
