Levéltári Közlemények, 88. (2017)

Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Balogh János Mátyás: A kávéházba járó budapesti kisember (1890-1891)

talan kávémérést, illetve kávéházat sorolnak fel budapesti címjegyzékek ezekben az években. Wohlmuth Adolf kávéházához legközelebb – két percre – Rozsos lakott (VII. Dohány utca 34.), Szentes gyalog 10 perc alatt érhetett haza (VIII. Aggtelek – ma Kiss József – utca 11., 3. sz. ajtó) a kávéházból – persze csak ha éppen egyenesen hazament onnan. A társaság nagyobb része (azok közül, akinek ismerjük a címét) messzebb, 15–

25 percnyi sétára lakott a törzshelytől: Weinmanné 20 percre (VIII. Karpfenstein – ma Karácsony Sándor – utca 7.), Zaubek Laura 25 percre (VI. Izabella utca 71., II. em. 26. sz. ajtó), Habe Lujza és Samoday Eszti 15 percre (előbbi az erzsébetvárosi plébániánál, utóbbi a Szegényház-tér – ma Rózsák tere – közelében), ahogy Muszil Feri is (1890 tavaszától: VIII. Kisfaludy utca 11., 5. sz. ajtó, addig feltehetőleg a belvárosi Bécsi utcában lakott). Maga Lowetinszky albérletei/szobabérletei is leginkább 15–25 percnyi távolságban voltak 1889–1891-ben (IV. Bécsi u. 5. – 17 perc; IX. Liliom utca 6. – 27 perc, VII. Verseny utca 22. /Ödönnel közös albérlet, Rieker szomszédságában/ – 24 perc, VII. Dohány utca 93–95. /Esztivel közös albérlet/ – 15 perc), csak a vizsgált időszak utolsó albérlete volt igazán közel a kávéházhoz (VII. Akácfa utca 4. /közös albérlet Marival/ – 3 perc). Meilerék messzebb, valahol az Üllői úton laktak, Papp Sanyi (és maga a naplóíró is, amikor napokra, hetekre nála húzta meg magát) pedig valóban távolról, Budáról (Promontori út 15.) járt ide – már amikor nem valamelyik barátjánál hált Pesten. Bár viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre, mégis talán megállapíthatjuk, hogy a Wohlmuth-féle kávéház (kisemberekből álló) törzsközönségének tagjai mintegy két kilométeres sugarú körön belül, vagyis igen nagy területen, a pesti belső kerületekben éltek Budapesten. Az a tény pedig, hogy ekkora volt a vonzáskörzete, arra is utalhat, miszerint kevés olyan kávéház lehetett akkoriban a fővárosban, amelyet kisemberek látogattak. Nexusok egy nyilvános térben A kávéházi kommunikáció nemcsak az asztalnál, de az asztalok, asztaltársaságok között is folyt. Lowetinszky rendes kávéházi teendői közé tartozott a „gusztálás”, „fixírozás” és a „kaczérkodás”, ezek a kifejezések rendre felbukkannak a kávéházi tevékenységek sablonos felsorolásánál – mint ahogy a „beszélgetés” is (az „olvasás”, a „kávézás” és eseteként az „unatkozás” mellett). A kávéház vendégei közül a lányok és nők érdekelték a párhuzamosan több kapcsolatot is ápoló/építő naplóírót, és igen gyakran ő is érdekelte őket (legalábbis Lowetinszky így gondolta) – álljon itt csak néhány példa: „egy pár csinos leánykát

gusztáltam” (1890. 02. 09.), „

gusztáltam, s egy pár nősténykével 6-ig igen jól mulat

tam” (1890. 02. 23.), „

egy csinos nőt gusztáltam, ő sem igen idegenkedő pillantáso

kat vetett reám” (1890. 02. 01.). „

Sándor (a pinczér) azt súgta, hogy egy nőstényke

A kávéházba járó budapesti kisember (1890–1891)

91