Levéltári Közlemények, 88. (2017)

Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Balogh János Mátyás: A kávéházba járó budapesti kisember (1890-1891)

illetően. Volt, hogy összevesztek (illetve teljesen elhidegültek) egymással – nemcsak Lowetinszky – és máshová ültek, illetve hozzájuk (pontosabban az asztalukhoz) is ültek idegenek, újak, akikkel azután akár mélyebb interakció is kialakulhatott. A naplóíró elsődleges kávéházi (asztal)társaságához alapvetően a következő személyek tartoztak: Papp Sándor (Sanyi) és annak barátja, Szentes Jenő, azután Kopcsek István (Bobcsek, Pista bá’, Pista), akivel Lowetinszky igen gyakran „heccelt”, tréfálkozott a kávéházban, valamint Stranszky Gyula és Rieker Gyula. Sokszor velük volt a kávéházban Ödön, Valszéky, Lukáts, Habresz, valamint barátnőik/szeretőik: Toncsi, Rézi, Eszti (és olykor Papp Jancsi, Muszil Feri, Franczi, stb. is.) E társaságot többféle szóval is illette Lowetinszky: „compagni”, „club”, „klubb”, „frequenzia”, „banda”, „bagázsi”, „clique” [klikk], „trupp”, „gárda”, „bandérium”. Mind nagyvárosi kisember: vasutas-távírász (Lowetinszky), kárpitossegéd (Stranszky Gyula), tapétázó (Sanyi), kőműves/tűzoltó (Feri), szobafestő (Szentes), nyomdákban és borkereskedésben dolgozó utcagyerek (Franczi), házfelügyelő (Eszti) és cselédféle (Toncsi, Rézi). Néha olyan személyek is csatlakoztak hozzájuk, akikről lesújtó véleményt fogalmazott meg a naplóíró: „[a kávéházban ott volt] azonkívül Gyula, Sándor, s még velük valami dáma az utolsó rangból, reájok sem néztem” (1890. 09. 14.). Egy időben csatlakozott hozzájuk egy Rozsos nevű me cha -ni kus is. Lowetinszky köre jellemzően 25–30 évesekből állt, facérokból és hellyel-közzel stabil párkapcsolatban élőkből, munkanélküliekből és alkalmi vagy állandó munkából élőkből. Egyeseknek éltek testvérei, szülei a városban (pl. Sanyi), másoknak feltehetőleg nem (Ödön, Franczi). E társaságban volt egy nagyon fontos közös elem, az, hogy gyermektelenek voltak, – igaz, Rézinek, Rieker kedvesének volt egy előző kapcsolatból származó kislánya, de tartóasszonynál helyezte el a gyermeket, Amikor Lowetinszky beszámol a kávéházi látogatásairól, akkor szinte mindig lejegyzi azt is – sőt, leírásaiban elsősorban erre tér ki –, hogy ki volt ott (és ki nem volt ott) ebből a társaságából, illetve a kávéház őt érdeklő közönségéből, továbbá azok közül, akikkel valamilyen érintkezésbe lépett. Lakás és kávéház távolsága Életkoruk, társadalmi helyzetük és foglalkozásuk mellett több Wohlmuth-törzsvendégnek a lakhelyét is ismerjük: vagy magából a napló szövegéből derül ki ez, vagy az ismerősök évente vezetett címjegyzékében rögzítette ezt Lowetinszky. Nyilván az egyes személyek munkavégzésének helye is érdekes lehet, de erre csak elvétve vannak információim. Ugyanakkor nem tartom valószínűnek, hogy a társaság/vendégkör munkahelye jellemzően a kávéház közelében lett volna, illetve, hogy a Wohlmuth-féle kávéházat csak azért keresték fel a vendégek, mert az már eleve a napi helyváltoztatásaik során útjukba esett volna. Már csak amiatt sem, mert a környéken – Wohlmuth közelében, illetve a lakóhelyek körzetében – szám-Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században

90