Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Balogh János Mátyás: A kávéházba járó budapesti kisember (1890-1891)
újságokat.” Gyáni így folytatja: „a fő vonzerő tehát a kávéházi sajtó böngészése, hozzá képest csekély az itt rendezett baráti összejövetelek szerepe, a csak itt található barátok, ismerősök társaságának keresése vagy az egyéb »szórakozás« iránti vágy, melynek kielégítéséhez a kávéház nyújtaná a nyilvános kereteket.” 6 Lowetinszky(ék) esetében ilyen kiemelt szerepe nem volt a kávéházi újságolvasásnak, bár a kávéház-látogatások naplóbeli leírásánál gyakran megjelenik az „olvasás”. Fontos megemlíteni, hogy nála az „olvasás” nemcsak kávéházhoz köthető elem volt a vizsgált években. Olvasott ő reggel is, este is, napközben is, otthonában és a munkahelyén is (lényegében minden nap, naponta többször is) – napilapot, hetilapot, folyóiratot és könyvet (magyar és német nyelven). Tehát számára a kávéház nem azért (legalábbis önmagában azért nem) lehetett vonzó, mert ott újságokat olvashatott. Csak néhány alkalommal írta Lowetinszky, hogy konkrétan újságot olvasott Wohlmuthnál, illetve legalább egyszer bizonyosan könyvet (1890. 03. 17.). A Wohlmuth-féle kávéház vendégköre Lowetinszky naplójából kitűnik: Wohlmuth Adolf kávéházába kisemberek jártak 1890–1891-ben. (Hogy jártak-e, járhattak-e ide a „felsőbb osztályokból” is, arra még lentebb kitérek.) Nem értek tehát egyet – ahogy Saly Noémi sem7 – Gyáni Gábor azon megállapításával, miszerint „kivált a 19. században és századunk első néhány évtizedében – [tekinthetjük a kávéházat] igazi polgári intézménynek, mert mindenekelőtt a polgári középosztály adta közönségét”. 8 Gyáni úgy vélte 1996-os írásában, hogy a középosztály alatti rétegek a „polgári kávéházak” idejében ivással egybekötött társaséletük színtereként kávémérésekbe és kocsmákba jártak: „a kávéházba járó polgár számára közönségük [a kávémérések közönségének] réteg összetétele is elfogadhatatlan volt”, valamint „ a polgárság, a városi középosztály szintje alatt álló társadalmi csoportok tagjai, ivással egybekötött társaséletük színhelyéül a kávéház helyett többnyire a kocsmát választják”. 9 Gyáni szerint valamikor – ennek idejét bővebben nem tárgyalva – a kontinentális európai kávéházak vendégköre „valamelyest felhígult a betérő kispolgárokkal, vagy [itt „és” értelemben – B. J. M.] a szolid polgári életnívó szintje alá süllyedt értelmiséggel ”. 10 Fontos kiemelni, hogy az általam vizsgált naplóban egyszer sem bukkan fel „középosztálybeli” kávéházi vendég (talán egy bizonyos „ékszerészt” leszámítva, aki persze lehetett ékszerészsegéd is). Vagy egyáltalán nem voltak Wohlmuthnál, vagy voltak ugyan, de Lowetinszky olyannyira nem foglalkozott velük, hogy emlí-Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 88 6 Gyáni: i. m. 63. 7 Saly: i. m. 24. 8 Gyáni i. m. 58. o. 9 Uo. 66–67. o. 10Uo. 68. o.
