Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Balogh János Mátyás: A kávéházba járó budapesti kisember (1890-1891)
írtak össze.5 És a nagy méretekre utal az is, hogy a naplóban többször is írja Lowetinszky, miszerint a kávéház valamelyik szegletében egy-egy ismerős arcot vélt felfedezni, de ő maga rejtve maradhatott. Nem tudjuk, pontosan mikor és miért kezdtek ide járni Lowetinszkyék, az azonban valószínűnek tűnik, hogy előbb volt a barátai törzshelye, mint az övé; ők már akkor is odajárhattak, amikor ő még katonáskodott Morvaországban, vagyis minden bizonnyal miattuk kezdett odajárni. A naplóíró közvetlen kapcsolatban volt a kávéház tulajdonosával és személyzetével. Előfordult, hogy csomagot, ruhát hagyott ott megőrzésre. Többször is említi naplójában, hogy beszélgetett Wohlmuth Adolffal vagy annak feleségével (utóbbinak kissé ittasan még udvarolt is). Lowetinszky számára e kávéház vonzereje olyan erős volt a vizsgált időszakban, hogy olykor még betegen is elvánszorgott ide: „6 óra volt, mire el bírtam menni [a munkából]. Gondoltam, kocsira ülök, olyannyira rosszul éreztem magam, de teljes lehetetlenség volt, bevánszorogtam tehát gyalog a kávéházba, ott nagy nehezen helyet és kávét kaptam, sütemény már nem volt, egy grogot is bevágtam. Gyula is mérgesített még. 7 előtt el, Kopcsek is ott volt” (1891. 11 .01.). Ha nem találta vala melyik barátját a lakásán, akkor egyből a kávéházban kereste: „el a kávéházba, Gyulát mentem keresni, lakásban sem, vendéglőben sem találtam” (1891. 10. 03.). A kávéház-látogatások dinamikája De térjünk rá az elemzésünk tárgyául választott 1890–1891-es évek kávéház-látogatási gyakoriságára. E két év 730 napja alatt 380 olyan nap volt, amikor Lowetinszky felkereste Wohlmuth kávéházát (néha előfordult, hogy egy nap – különböző napszakban – többször is). Vagyis átlagosan kétnaponta (sőt, valamivel kevesebb mint kétnaponta) járt Lowetinszky ide. De nemcsak ő – hiszen barátai és más törzsvendégek is rendre ott voltak, és nyilván sokszor azokon a napokon is, amikor ő nem. Nagy szám ez? Gyáni Gábor nagy számnak tartotta tanulmányában, hogy a középosztálybeli, ifjú, gyermektelen házaspár, Csorba Géza és Táncsics Eszter átlagosan hatnaponta keresett fel valamilyen kávéházat (nekik nem volt törzshelyük) az 1873 és 1876 közötti időszak publikált naplóbejegyzései alapján. Mindenesetre 1890-ben és 1891-ben több olyan kisember is volt, akik bizonyosan napi rendszerességgel – naponta, kétnaponta – betértek Wohlmuth kávéházába. Nem volt olyan hónap ebben a két évben, hogy Lowetinszky legalább tíz alkalommal ne kereste volna fel ezt a kávéházat. 1890. január 20. és 1891. december 31. között mindössze két alkalommal fordult elő, hogy egy hét is eltelt két Wohlmuthlátogatás között, és mindössze öt alkalommal történt meg, hogy hat-hat napig hanyagolta törzshelyét. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 82 5 Budapest Főváros Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Weiser Károly közjegyző iratai (VII. 185), 1886/1408.
