Levéltári Közlemények, 88. (2017)

A reformáció és magyarországi öröksége - Tuza Csilla: Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században

likus céhtagok nem tudtak békében dolgozni egymás mellett.17 Még az 1760-as években is érkeztek a helytartótanácshoz panaszok ez ügyben, és ekkorra a helyzet még tovább romlott. Timon József helytartótanácsi tanácsos egy 1763-as vizsgálata során megállapította, hogy az ágostai hitvallású tímár mesterek már sokkal többen vannak, ennek oka, hogy a mesterek fiai apjuk vallását követik, és ők előnyt élvez­nek a céhbejutáskor. Vagyis egy-két generáció alatt bármelyik céhben minden sza­bályozás és rendelet ellenére ily módon felborulhatott a katolikus és protestáns céhtagok számának egyensúlya.18 Ebből az következhet, hogy a céhen belül kiéle ­ződtek a vallási ellentétek, és miként alább néhány példán keresztül is látni fogjuk, előbb-utóbb a katolikusok és protestánsok külön céhet akartak alapítani. Ilyen ügyekben minden esetben a helytartótanácsnak kellett döntenie. A céhes életben tapasztalt vallási ellentétek kibontakozása szervesen illeszkedett a 18. század protestáns felekezetei és a katolikus egyház között folytatott harcba, vitába. Hosszú távon a céhek vallási problémáinak elemzését ennek a szélesebb kérdéskörnek a vizsgálatával lehet teljessé tenni. Azt is látnunk kell azonban, hogy az 1750-es évekre már ennél többről volt szó; számos esetben tapasztalható a val­lási felekezetek mentén szerveződő céhesedés, a céhet vallási megkülönböztetés miatt elhagyó legényekért (mint munkaerőért) folytatott harc. A vallási indokok itt már tehát a gazdasági érdekeket leplezik, és nem mindig takarnak valódi vallási ellentéteket.19 Ausztriában a kameralista gazdaságszemlélet jegyében már a 17. század végétől az osztrák állam különböző rendeletekkel segítette elő az ipar fej­lesztését, a céhen kívüli iparosok munkájának megkönnyítését. 1725-ben például azok az iparosok, akik a magas felvételi taksa megfizethetetlensége vagy származá­suk, vallási hovatartozásuk miatt nem kerültek be a céhbe, védlevelet (Schutzdekret ) kérhettek és kaphattak az uralkodótól, hogy önállóan vagy állami megrendelésre dolgozhassanak tovább. Magyarországon nem volt ilyen államilag támogatott rendszer, és a protestáns legények igen gyakran munka nélkül marad­tak. Számukra a lehetséges utat még az 1750-es években is egyedül az jelenthette, ha kontárként próbáltak meg boldogulni egy olyan nagy létszámú településen, ahol a céhen kívüli iparosok is találhattak munkát, illetve, ha egy uradalomban próbál­tak meg elhelyezkedni. Az 1761–1764-es céhrendezés gyakorlatilag szabad utat Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században 53 17MNL OL Magyar Királyi Helytartótanács Levéltára – Acta miscellanea (a továbbiakban: C 42), Fasc. 17. No. 154. 18Timon József példákat is hoz: Sopronban 1763-ban két katolikus pékre 17 protestáns jutott, egy katolikus esztergályos mellett hat akatolikus dolgozott, egy katolikus tímár mellett 10 akatolikust talált. Jelentése: MNL OL Magyar Királyi Helytartótanács Levéltára – Acta mechanica (a további­akban: C 25), Lad. D No. 1. Sopron. 19Csak egyetlen példa: a tabáni rác szűcsök és a budai szabók ellentéte kezdetben vallási különbsé ­gekből fakadónak tűnt, de igen hamar kiderült, hogy valójában hatásköri vitáról volt szó, azaz el kellett dönteniük, kinek milyen termék előállításához van joga. MNL OL Magyar Királyi Helytartótanács Levéltára – Benigna mandata (a továbbiakban: C 13), 1740. augusztus 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom