Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Tuza Csilla: Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században
engedett a céhen kívüli ipar fejlődésének, ekkor már a céhen kívül rekedt legények is bárhol vállalhattak munkát, vallási hovatartozásukra való tekintet nélkül. A helytartótanács az 1720-as évektől kezdve a céheket is felügyelete alá vonta, pontosabban megkezdte felügyelet alá vonásukat és privilégiumleveleik felülvizsgálatát. A bemutatott céhleveleket a helytartótanács átnézte, bizonyos artikulusokat eltörölt, másokat módosított. A módosított, illetve eltörölt pontokat négy fő téma köré lehet csoportosítani. 1. A vásárokkal, vásárjoggal kapcsolatos kiváltságok megnyirbálása. (Kontárok áruinak és szerszámainak elkobzása, idegen árusok áruinak két mérföldön belüli elkobzása, látópénz szedése stb.) 2. A különböző taksák csökkentése (mesterfelvételi taksa, inasfogadási taksa, mesterasztal stb.). 3. Inasok, legények rendtartására vonatkozó pontok módosítása. 4. Vallási pontokra (akatolikusokra) vonatkozó kiváltságok megerősítése, eltörlése vagy éppen előírása.20 A felülvizsgált céhlevelekre adott válaszok, a privilégiumok módosítása, elvetése vagy megtartása igen érdekes aspektusokra mutat rá. A 18. században alapított új céhek sokszor már vallási vagy nemzetiségi alapon szerveződtek.21 Minden céhlevél első artikulusai között szerepel a vallási ünnepek megtartása, melyre a protestánsokat is kényszerítették, enélkül be sem léphettek a céhbe. A protestáns céhtagok legsérelmesebb problémája a már többször említett körmeneti részvétel volt. Tömegével találunk a helytartótanácshoz ez ügyben beérkezett panaszt, de a helytartótanács minden esetben elutasította azokat, és kötelezte a protestáns céhtagokat a katolikus ünnepek megtartására, a körmenetekben való részvételre. Néhány esetben, amikor más jellegű vallási problémáról volt szó, még a kancelláriához is érkeztek fellebbezések, ha az érintettek elégedetlenek voltak a helytartótanács intézkedéseivel. A kancellária azonban minden esetben helybenhagyta a helytartótanács döntését.22 Mint említettük, a helytartótanács elé került panaszok többsége arról szólt, hogy a protestánsokat a katolikus céhtagok kötelezték a privilégiumlevélben is A reformáció és magyarországi öröksége 54 20Csak példaként említjük meg atipikus esetként a soproni ács céhet és a puchói posztómetsző, takács, csizmadia céhet, ahol a korábbi gyakorlat szerint akatolikusok is lehettek céhtagok, a helytartótanács azonban megtiltotta protestánsok felvételét a céhbe. MNL OL Magyar Királyi Helytartótanács Levéltára – Fasciculi mensium: Expeditiones (a továbbiakban: C 21), 1732. március 5., illetve MNL OL C 21 1732. május 12. Debrecenben a szabók 1530-ban nyertek kiváltságlevelet még I. János magyar királytól (1526–1540), melyben garantálták a protestánsok vallási ünnepeinek szabad megtartását. A debreceni céh protestáns jellege megmaradt ugyan, de a helytartótanács előírta számukra a katolikus ünnepek és körmenetek megtartását is. MNL OL C 21 1734. december 4. 21A 18. században már ügyelni kellett arra, hogy a német, illetve magyar varga, a német, illetve magyar süveges stb. már nem feltétlenül nemzetiségi hovatartozást, hanem egyfajta divat szerint előállított termékeket gyártó iparost jelent. 22A több tucat példából a teljesség igénye nélkül csak néhány. A pápai borbély céh akatolikusainak panasza: MNL OL Magyar Királyi Kancellária Levéltára – Conceptus expeditionum (a továbbiakban: A 35), 1751. január No. 34. Johann Schneider szász protestáns az asztalos céhbe való felvételét kéri Nagyszombaton: MNL OL A 35 1751. június No. 42. A budai görög vallású süvegesek kérik céhesedéshez való jogukat: MNL OL A 35 1750. július 40. A kancellária az ügyek elintézését visszautalta a helytartótanácshoz.
