Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Tuza Csilla: Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században
naria commissiót, mely Ráday Pál12 elnökletével kezdte meg munkáját; ez előkészí tette az 1731-es Carolina resolutió t, de a problémákat hosszú távon nem oldotta meg.13 Az újonnan felállított Magyar Királyi Helytartótanács részére 1724-ben kiadott királyi utasítás a már említett törvény értelmében úgy rendelkezett, hogy a kormányhatóság vallási kérdésekkel közvetlenül ne foglalkozzon, mert ez az uralkodó saját hatáskörébe tartozik. A helytartótanács tehát vallási kérdésekben önállóan, előzetes királyi jóváhagyás nélkül nem intézkedhetett, de az uralkodótól érkezett utasításokat végrehajtotta. A helytartótanács a továbbiakban részt vett a királyi rendeletek előkészítésében, a különböző vizsgálatok lefolytatásában, és minden egyes esetben javaslatokat is tett az uralkodónak. Az 1731. március 21-én kibocsátott uralkodói rendelet, a Carolina resolutio végrehajtása is a helytartótanács feladata lett. 14 Ugyanígy a helytartótanácshoz érkeztek be a céhek vallásügyi panaszai is. A céheken belüli, illetve az egymás közötti vallási ellentétek az 1730-as években még elsősorban a protestáns céhtagok katolikus miséken és körmeneteken való részvételének kötelezővé tétele körül zajlottak.15 Az 1730-as évekre egyre gyakoribbá vál tak azonban azok az esetek, amikor a protestáns iparosok azért nem nyertek felvételt a céhbe, mert nem volt polgárjoguk, amit viszont a város éppen protestáns vallásuk miatt tagadott meg tőlük. A kamarának leküldött, céhes ügyekben hozott határozat 1733. április 21-én lehetővé tette, hogy a szabad királyi városokban protestáns kézművesek is kaphassanak polgárjogot és felvételt nyerhessenek a katolikus céhekbe. Ennek feltétele mindössze a törvényes születésükről kiállított bizonyítványuk bemutatása volt, valamint annak igazolása, hogy mely felekezethez tartoznak. A kamarának kellett ellenőriznie, hogy a városok betartják-e ezeket az előírásokat, és hogyan férnek meg egymás mellett a katolikus, illetve protestáns céhtagok.16 Az akatolikusok panaszai ennek ellenére nem a kamarához, hanem a hely tartótanácshoz futottak be, így a soproni tímár céhé is, ahol az akatolikus és kato-A reformáció és magyarországi öröksége 52 12Ráday Pál (1677–1733) a magyar református egyház első egyetemes főgondnoka volt. A Rákócziszabadságharc után életét a protestáns vallás ügyének és előmozdításának szentelte. Magas műveltsége, diplomáciai készsége és jártassága a katolikus egyházfők szemében is alkalmas személlyé tette arra, hogy közvetítsen a protestánsok és katolikusok vitás ügyeiben. 13A commissio és Ráday Pál működésére lásd Szépné Czippán Noémi – Szép Sándor (szerk.): Magyar Egyháztörténet, Pápa, 2004, 5. k. 14A helytartótanács vallásügyi bizottságának működéséről, feladatairól, javaslatairól lásd Ember: i. m. 15A leghevesebb tiltakozások a körmeneteken való kötelező részvétel ellen a katolikus városvezetés sel bíró Kassán zajlottak; a kassai katolikus-protestáns problémakör érintette a céheket is, de világosan látszik, hogy milyen egyéb, pl. politikai, gazdasági érdekek húzódtak még a háttérben. Erre nézve lásd H. Németh István: A kassai rekatolizáció városi polgárságot érintő kérdései. In: Szabó Irén (szerk.): Katolikus megújulás Északkelet-Magyarországon. Művelődéstörténeti konferencia a jezsuita rend sárospataki megtelepedésének 350. évfordulója alkalmából. Sárospatak, 2013. október 3–4. Sárospatak, 2014, 76–109., a céhekre külön a 90. 16A rendelet: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Magyar Kincstári Levéltárak – Magyar Kamara Archívuma – Diversae instructiones (a továbbiakban: E 136), 11. tétel Cehalia.
