Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban. Műhelytanácskozás
vizsgálati témánkban az azonosságok és különbözőségek okait, míg a második esetben, a tipizáláskor inkább ugyanannak a problémának a különböző belső logi káját keressük egyes társadalmakban. Az összehasonlítás során elméletileg és gya korlatilag is szükséges, hogy bizonyos megszorításokat alkalmazzunk, illetve tisztázzunk néhány kérdést, amelyek a következők: idő, társadalmi dimenzió, tér , egy meghatározott ok, módszer. A sorból kiemelve például a teret, megemlíthető, hogy a régiók, városok, falvak közötti történeti összehasonlítás igen ritka. Ha az irányokat vesszük figyelembe, akkor alapvetően háromféle összehasonlításról lehet beszélni: tematikairól, földrajziról és az oknyomozó elemzésről . Ugyanilyen rendszerességgel sorolja fel Kaelble a történeti összehasonlítások kiindulópontok, szerzői szándékok szerinti típusait: az analitikust, a felvilágosítót, a megértőt és az identitás-összehasonlítást. Jog- és tulajdonfosztás a vidéki Magyarországon a kommunista diktatúrában. Kutatási terv (MNL), 2018–2020, Czetz Balázs – Ö. Kovács József A kutatás alapvető célja az, hogy azonos kérdésfelvetések és forráscsoportok alapján lokális és regionális (pontosabban megyei) miliőben tárja fel, illetve elemezze a kommunista diktatúra meghatározó állami döntéseit és azok hatásait, különös tekintettel a tulajdonfosztás kérdéskörére. A térben (néhány megye) és időben (1940–1960) átívelő kutatás során elsősorban a tulajdonfosztás, azon belül is kiemelten az ingatlanvagyon (javarészt házingatlan) erőszakos „elvételét”, annak rövid és hosszú távú hatásait vizsgálnánk, az egyénre és a társadalomra egyaránt vonatkoztatva. Társadalmi státustól függetlenül, a korszakban az egyik legnagyobb értéket képviselő vagyonelem volt a lakóingatlan, amely egyrészt – nem csak anyagi értelemben – biztonságot jelentett, másrészt, tekintve, hogy nem volt könnyen mobilizálható, röghöz kötöttséget okozott. SZEPESINÉ S IMON É VA (MNL Országos Levéltára, főlevéltáros) Oszmanisztikai kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban A múlt század elején nem csupán a magyar, de a nemzetközi oszmanisztika fejlődésében is rendkívül fontos szerephez jutott az Országos Levéltár, ami annak volt köszönhető, hogy 1923-tól 1948-ig munkatársai között tevékenykedett a ma már a magyar defterológia atyjaként számon tartott Fekete Lajos professzor. Fekete Lajos 1936-ban levéltárosként aktívan közreműködött az isztambuli levéltárban őrzött oszmán kori levéltári anyag rendezési elveinek kidolgozásában, itthon és külföldön pedig egyaránt generációk nőttek fel az oszmán paleográfiai munkáin. Távozása után a levéltárban jelentősen visszaesett az érdeklődés a speciális, oszmán források vizsgálata és feldolgozása iránt. A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban – Műhelytanácskozás 443
