Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban. Műhelytanácskozás
Mérleg 442 Egy társadalomtörténeti irányultságú vizsgálat esetében lényegében három módszertani tényezőt tarthatunk szem előtt: a visszatérő, szabályszerű jelenségek keresését és megnevezését; a változások irányának követését; valamint az összehasonlítás tudatosságát. Az előbbiek értelmében felfogott társadalomtörténettől nem szakítható el az események vizsgálata. Sőt, teljes joggal beszélhetünk társadalomtörténeti eseményről, amelynek meghatározására a következőképpen teszek kísérletet. Egy elméleti célú megközelítés szerint az eseménynek három kritériumnak kell megfelelnie. Először is, a kortársak számára megrázónak és meglepetésszerűnek kell lennie, ami lényegében minden korábbi elképzelést felülmúl. Másodszor, ez a tapasztalat kollektív természetű, és annak ellenére képez egy közös kulturális mintát, hogy az embereknek természetes módon különbözőek a jövőbeli elvárásaik. Harmadrészt, az ilyen értelemben vett eseménynek – a puszta történéshez képest – struktúraváltoztató, hosszú távú következményei vannak, amelyeket a kortársak is egyértelműen érzékelnek. Az összehasonlító regionális társadalomtörténet kiindulópontjai és társadalmi haszna A lokális és regionális különbségek, kapcsolatrendszerek bemutatása rendszerint csak az igényekben fogalmazódik meg. Ennek hazai megváltoztatásához szemlélet- és módszerváltoztatásra, intézményes szerveződésre van szükség, amelynek révén talán elkerülhetők − többek között − a mikro- és makrotörténetek hamis szembeállításának csapdái. Fontos azt is megemlíteni, hogy a kutatások hiánya miatt is, a magyar társadalomtörténeti összefoglalásokban nem, vagy alig jelenik meg a társadalom horizontális szintű ábrázolása, elemzése. A Mályusz Elemérék idejében megbecsültebb szerepben lévő helytörténet alapvetően a településtörténettől, a néprajztól és a szociológiai-szociográfiai falukutatástól kapott indíttatást. 1945 után, a kommunista hegemónia miatt máig hatóan, a helytörténet elsősorban politikai, nevelési eszköz volt. Az ún. történeti segédtudományok jó részének elfogadhatatlanná és klerikálissá nyilvánítása is megnehezítette azt, hogy az általános történet és a helytörténet között dialógus alakuljon ki, azaz az utóbbi terület színvonalasabb művei máig nyúlóan csak ritkán kerülnek be a szakmai köztudatba. A történeti összehasonlítások elméleti-módszertani előzményei közül az 1920-as évektől ki kell emelni a francia Marc Bloch, a német Otto Hintze és a belga Henri Pirenne véleményét. Bloch szerint itt a történeti megértés és magyarázat eszközének megerősítéséről, illetve továbbfejlesztéséről van szó, még pontosabban a hasonlóságok, a különbözőségek megállapításáról és lehetséges magyarázatáról is. A német Hartmut Kaelble diákoknak és a szakterület érdeklődői számára − főként német, francia, angolszász szakirodalom alapján − kiadott összefoglalójában azt írja, hogy a cél a talált különbségek és azonosságok magyarázata vagy tipi zálása. A magyarázatnak és tipizálásnak is különböző céljai lehetnek: az első eset ben általában egy nagyobb, közös összefüggésrendszerben igyekszünk megtalálni
