Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)
Jugoszláviában élő vélt vagy valós politikai ellenfeleit – szerbeket, horvátokat, szlovéneket, németeket, albánokat – sem.” 30 Vitathatatlan, hogy a nemzetiségi szárma zás már eleve gyanúra adhatott okot a korszakban. „A győztesek nem lehetnek hibá sak, ezért mindenki, aki német volt, bűnösnek lett kikiáltva, még a csecsemő is. Továbbá a »kis győzteseknek« is legitimálniuk kellett a II. világháború alatti tetteit, amelyhez kiváló eszköz volt egy »bűnbak«, a németség kikiáltása” – fogalmazza meg Kispál Richárd.31 „ A lassan, de biztosan helyreálló demokratikus jogállami rendsze rek nem tekintették politikai céljuknak ellenfeleik fizikai megsemmisítését, a jugoszláv kommunisták viszont igen!” 32 – vonja le a következtetést Ivan Banac, megokolva, hogy Jugoszláviában miért is volt ennyire brutális a megtorlás. A különböző okokból meggyilkolt emberek pontos számát megadni lehetetlen, a szakemberek azonban igyekeztek kísérletet tenni arra, hogy legalább megbecsüljék az áldozatok létszámát. Példaként most csak két horvát történész, demográfus adatait hozzuk fel viszonyítási alapul, de nem csak a Délvidéket, hanem egész Jugoszláviát tekintve. Vladimir Zerjavić számításai szerint összesen 931 ezer ember esett a titoista népírtás áldozatává (530 ezer szerb, 192 ezer horvát, 103 ezer muzulmán, 42 ezer szlovén, 28 ezer német, 20 ezer montenegrói, 10 ezer magyar, 6 ezer macedón).33 Ennél kevesebb, de még így is rengeteg áldozatról beszél Bogoljub Kočović, amikor összesen 850 ezerre becsüli ezt a létszámot, igaz, nála a montenegróiakra vonatkozó adat hiányzik (487 ezer szerb, 207 ezer horvát, 86 ezer muzulmán, 32 ezer szlovén, 26 ezer német, 7 ezer macedón, 5 ezer magyar).34 Nuspl 1946. júliusig volt az újvidéki – ahogyan társaival nevezték – „haláltábor” foglya, innen 1947 elején, rövid molifalvai kitérő után, a rezsőházai táborba került. „Die Übersiedlung geschah selbstverständlich zu Fuß. Wir kamen äußerst erschöpft und als loser Haufen aufgelöst in Molidorf an. Unterwegs erlag eine Frau einem Herzschlag.”35 A fizikai bántalmazások és lelki sérülések mellett a rabok számára a legnagyobb gondot az éhínség és a betegségek okozták. „Man kann zweierlei Lage unterscheiden: die kleineren zahlreichen Arbeitslager in verschiedenen Gemeinden, auch in den einstigen Wohnorten der Insassen, und die großen Massenlager, in Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról 353 30Forró Lajos: Az 1944/45-ös délvidéki partizánmegtorlás historiográfiai áttekintése. Délvidéki Szemle, 2015. 1. sz. 97. 31Kispál Richárd: Hová tűntek „a vajdasági németek”? A történelmi Magyarország délvidéki terüle tein élő németség kálváriája a XX. században. Szeged, 2014, 17. 32Sokcsevits Dénes: Horvátország. A 7. századtól napjainkig. Budapest, 2011, 588. 33Uo . 590–591. 34A. Sajti Enikő magyarokra vonatkozó adatát lásd a 40. lábjegyzetben. 35„A költözés természetesen gyalogosan történt. Molifalvába meglehetősen kimerülve érkeztünk, a csoport rendje ekkorra már fellazult. Útközben egy nőt a szívinfarktus vitt el.” (A német nyelven, 1995-ben megjelent Nuspl-visszaemlékezés fordításáért köszönet illeti Szarvas Zsolt kalocsai történelem és német szakos tanárt.) Auszug aus Leidensweg der Deutschen im kommunistischen Jugoslawien. Donauschwäbische Kulturstiftung. Band III. München/Sindelfingen, 1995, 455–457. http://www.rudolfsgnad-banat.de/das-lager/zeitzeugen/zeitzeuge-nuspl-johann/ (Utolsó letöltés ideje: 2016. október 2.)
