Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)
denen meist Frauen, Greise und Kinder zu vielen zusammengepfercht waren” – emlékezett vissza a későbbiekben Nuspl.36 A partizánok különösen a bácskai magyar és bánáti német papok ellen léptek fel erőszakosan, személyükben a magyar állam támogatóit látták. A Grősz érseknek címzett beszámolójában Nuspl azt írta, hogy „nagyobbrészt teljesen ártatlan emberek szenvedték el” az üldöztetést. „ Különösen áll ez a Bácskára, hol a német ségnek legalább is 25%-a minden hitlerista terror és csábítás ellenére mindvégig hűen kitartott az Egyház és a magyar Haza iránt való ragaszkodásában.” A jugoszlávok ezt természetesen negatívan értékelték. „Hier vollzog sich die letzte Tragödie unseres Volkes. Ich sah unser Volk nie so elend und geschlagen wie hier, sogleich auch nie so groß und heldenmütig. Trotz all dieses Elends sah ich selten innerlich zerbrochene Menschen” – emlékezett a menekült plébános. 37 Más papokhoz hasonlóan, fogságában Nusplnak is megtiltották a hivatása gyakorlását. Szentmisét titokban tudott mondani. Mivel neki és társainak egyházi tisztségüknél fogva bizonyos tekintélyük volt a táborlakok között, a fogvatartók igyekeztek őket elkülönítve tartani, minél inkább leszűkítve a többi lágerlakóval való érintkezésüket. „Érezhető volt, hogy okot és ürügyet keresnek, melyek alapján bíróság elé állíthatnák őket” – írta Nuspl. A vallásgyakorlás azonban nem csak a papok, hanem mindenki számára tilos volt. Ritka eset volt, amikor eltűrték, hogy szentmisét mutathasson be valaki. Ez történt 1946 karácsonyán. Ekkor Nusplék két szentmisét is tarthattak.38 Szabadulása pontos dátumát maga jegyezte fel a jelentésében: 1948. október 4-én hagyta el a rezsőházai tábort, az újjáalakult Jugoszláviát pedig 19-én. Első útja Kalocsára vezetett, ahol Grősz érsek fogadta őt. Tudjuk, hogy 1948. december 12-én lépte át az osztrák–magyar határt, majd Nyugat-Németországba emigrált. 1982. október 11-én, az ausztriai Feffernitz-Feistritzben hunyt el 82 esztendős korában, nem sokkal szabadulása 34. évfordulóját követően. Műhely 354 36„Kétfajta táborfajtát lehet megkülönböztetni: a számos kisebb, a különböző falvakban lévő munka táborokat, amelyek a táborlakók egykori lakóhelyén is előfordulnak, és a nagy tömegtáborokat, amelyekben többnyire nők, idősek és gyerekek össze voltak préselve.” (Uo.) További visszaemlékezések a szemtanú Nuspl János dunacsébi plébánostól: GENOCIDE of the Ethnic Germans in Yugoslavia 1944–1948. Danube Swabian Association of the United States of America, 2001, 67–68 . http://arno.daastol.com/books/GENOCIDE%20of%20the%20Ethnic%20Germans%20in%20Yu goslavia%201944-1948%20(2007).pdf (Utolsó letöltés ideje: 2016. október 3.) 37„ Itt zajlott népünk utolsó tragédiája. Népünket még sohasem láttam ennyire nyomorúságosnak és letörtnek, mint itt, de egyúttal még ennyire nagynak és hősiesnek sem. Minden nyomorúság ellenére csak ritkán láttam belsőleg megtört embereket.” Auszug aus Leidensweg der Deutschen im kommu nistischen Jugoslawien. Donauschwäbische Kulturstiftung. Band III. München/Sindel fingen, 1995, 455–457. http://www.rudolfsgnad-banat.de/das-lager/zeit zeugen/zeit zeuge-nuspl-johann/ (Utolsó letöltés ideje: 2016. október 2.) 38Lásd a közölt dokumentum 7. fejezetében.
