Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Nagy Szabolcs: A Tanácsköztársaság Fejér megyei tisztségviselői ellen indított büntetőperek
Műhely 312 jól megfigyelhetőek e körben is azok a tendenciák, melyek országos viszonylatban is általánosan jellemzőek voltak. Ez megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy a rövid idő alatt jelentkező óriási ügyszám ellenére a bíróságok meglehetősen szilárd elvek, hamar kikristályosodó joggyakorlat mentén dolgoztak. Másrészt az egyik terhelt személye, illetve az általa elkövetett cselekmények köre különlegességgel is szolgál, ami tovább bővítheti a témával kapcsolatos ismereteinket. Az eljárásokat szinte megindulásuk pillanatától számos kritika érte, körülöttük (sajtó)polémia alakult ki. Ez a korszakban azonban az alapjukat nem érintette, még a polgári forradalommal egyébként szimpatizáló hozzászólók is egyetértettek abban, hogy a kommün alatt elkövetett túlkapásokat valamilyen formában szankcionálni kell. Többen szóvá tették azonban, hogy az újonnan bevezetett gyorsított eljárás során sérültek a terheltek garanciális jogai, szükségtelen mértékben nehezült a védekezésük.4 A második világháború után aztán a vita elhalt, a terheltekből mártírokat kreáltak, az eljárásokat a fehérterror körébe sorolták. Ki kell emelni a témával foglalkozó művek közül – a gyakorló bíró – Rév Erika kötetét, mely az egyik kirakatpert, az úgynevezett „Népbiztosok perét” dolgozta fel.5 E kötet min den ideologikus elfogultságából eredő koncepciózussága ellenére mindmáig gyakran hivatkozott alapmű. Ezt ma leginkább annak köszönheti, hogy a rendszerváltozás után elmaradt a kérdés átfogó újraértékelése, 1989 óta újabb munkák inkább csak kisebb terjedelemben, egy-egy speciális témában születtek.6 E dolgozatom mal, a Székesfehérvári Királyi Törvényszék előtt zajlott s ránk maradt perek feldolgozása által szeretnék a témához adalékokkal szolgálni. A jogszabályi háttér A rendszerváltozások után rendre előforduló kérdés, hogy az előző rendszer bűneiért felelősnek tartott személyeket mi alapján lehet (kell) eljárás alá vonni. Az egyik lehetőség a visszamenőleges hatályú jogszabályalkotás. Ennek legismertebb példái a magyar népbírósági perek, illetve a nürnbergi per. A másik eshetőség a hatályos jogszabályok alapján történő eljárás. Az ellenforradalmi rendszer nagyon fontosnak tartotta a Szent Korona-tanból eredő jogfolytonosság elvét. Ez alapján hatályosnak tekintette a forradalmak előtti jogszabályokat a forradalom idejére nézve is.7 Így magától értetődik, hogy a vonatkozó büntetőeljárásokat is ezek alapján kívánta lefolytatni. 4 Pl. Vámbéry Rusztem: A rendjavaslat. Jogtudományi közlöny , 1921. 56. sz. 6., 41–42. 5 Rév Erika: A népbiztosok pere. Budapest, 1969. Ezen kívül kiemelhető még például Sík Ferenc dol gozata is. Ez utóbbira jellemző, hogy még a Cserny-különítmény által elkövetett, teljes mértékben köztörvényesnek tekinthető, különböző minősített emberölési esetek kapcsán született ítéleteket is megalapozatlannak tartja. Sík Ferenc: Jogi megtorlás a Tanácsköztársaság politikai szereplői ellen Magyarországon (1919–1921). In: Csizmadia Andor (szerk.): Jogtörténeti tanulmányok III. Budapest, 1974, 57–70., 63–64. 6 Pl. Fazekas Csaba: A Fáber–Apáti per. A Tanácsköztársaság„vallásügyi likvidáló biztosainak” felelősségre vonása 1920-ban. In: Bana József (szerk.): Bűn és bűnhődés 2. Győr, 2001. 7 A kérdés meggyőző tisztázása nagyon nehéz feladat, s a Tanácsköztársaság alatt sem történt meg. Lásd Nagy Szabolcs: A Csemegi-kódex hatályosságának kérdései a Tanácsköztársaság forradalmi
