Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Ordasi Ágnes: A kiegyezés hatása Fiume társadalmi és politikai fejlődésére
261 ORDASI Á GNES A KIEGYEZÉS HATÁSA FIUME TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI FEJLŐDÉSÉRE Az osztrák–magyar kiegyezés nemcsak a parlamentarizmus szerint működő alkotmányos kormányzati berendezkedés megteremtését tette lehetővé, hanem a modern polgári államokra jellemző jogszabályi környezet kiépítését is. Ez a Habsburg Birodalom egészét alapjaiban érintő államjogi aktus mégsem tekinthető pusztán egy lezárt, a két fél minden rugalmasságot nélkülöző jogi szerződésének, hiszen egyfelől a korábbi rendszerek hagyományain és tapasztalatain alapult, másfelől pedig számos problémát az egész korszakban megoldatlanul hagyott.1 Ennek megfelelően a kiegyezés sokkal inkább értékelhető egy olyan modernizációs kísérletként és felzárkózási törekvésként, amely párhuzamosan azzal, hogy a birodalom különböző és meglehetősen eltérő adottságokkal rendelkező részei egységesítésére törekedett, a rendi típusú önkormányzatok felszámolását, valamint a központ abszolút felsőbbségét hirdette. Mindazonáltal az új politikai struktúra kiépülése számos akadályba ütközött, melyek közül elég csak a birodalmat alkotó területek eltérő jogállására, azoknak az uralkodóházhoz fűződő különböző viszonyára, vagy éppen a megszülető állam területén élő népek és népcsoportok másmás kulturális, társadalmi fejlettségére és azok esetenkénti érdekellentéteire utalni. Noha egy évvel később, a horvát–magyar kiegyezéssel kísérlet történt a nemzetiségek közti konfliktusok rendezésére, a harmonikus kapcsolat megteremtése a nagy Fiume-kérdés2 miatt nem valósulhatott meg, hiszen a kikötővárost a magya rok és a horvátok is maguknak követelték.3 A disszonanciát végül két ízben is az uralkodó oldotta meg: 1868-ban a horvátok utólagos tájékoztatásával, a magyar igényeket jobban kiszolgáló törvényjavaslatot szentesítette, majd a „fiumei foltként” a köztudatba került eljárás miatt elégedetlen horvátok indulatait ideiglenesen a fiumei Provizórium 1870-es kihirdetésével kívánta csillapítani.4 Ennek értel mében Fiume a horvát, magyar és fiumei feleket kielégítő újabb rendezésig magyar 1 Részletesebben lásd pl.: Pieter M. Jadson: The Habsburg Empire. A New History . Cambridge, 2016. 2 Tanulmányomban a „Fiume” kifejezést összefoglalóan használom magára Fiume városára és a szintén a Corpus Separatum hoz tartozó Plasse, Cosala és Drenova alközségekre. 3 A horvátok jogigényüket Mária Terézia 1776-ban kiadott diplomájára, az 1777. november 7-i udvari leiratára, Ferenc József 1852-es birodalmi oklevelére és az 1861. július 23-án tartott tartománygyűlésen elfogadott, a három egy királyság integritását kimondó 42. törvénycikkelyre alapozták. Ezzel szemben a magyarok Mária Terézia 1779-es oklevelére, valamint a 1807. évi IV., valamint az 1848. évi V. törvénycikkre hivatkoztak. 4 A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Általános iratok (a továbbiakban K 150), 71. cs. 1. tétel. 1870. II. kútfője a vármegyék Fiume és kerületének Magyar -országhoz való csatlakozásának hozzáállásához szolgál némi adalékul.
