Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Deák Ágnes: Vonzások és taszítások - Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859-1860
rossz, az előbbi elfogadására sarkallva Ferenc Józsefet. Elvétve akadtak olyanok is (például Plener pénzügyminiszter), akik egyetértettek azzal, hogy az alkotmányos elvet a birodalom egészének államszervezetében alkalmazni kell – ha lényeges korlátozásokkal is –, de hangjuk egyelőre még kevéssé talált utat az uralkodóhoz. Amikor Ferenc József szeptember 29-én búcsúlátogatáson fogadta a megerősített birodalmi tanács tagjait, azzal búcsúzott tőlük, hogy a „legrövidebb idő alatt ” kibocsátja legfelsőbb elhatározatásait.43 Ekkor pörögtek fel nagy fordulatszámra az események – úgy tűnhetett, a Dessewffy tervezte forgatókönyv következő állomása következhet. Az októberi diploma – siker vagy kudarc? A végül 1860. október 20-án kibocsátott uralkodói diploma meghozta a régen várt fordulatot, s ebben az uralkodó a magyar konzervatívokra, ám elsősorban nem Dessewffyre, hanem Szécsenre támaszkodott. A diploma születésének közvetlen előtörténetét Kónyi Manó részletesen felvázolta.44 Láttuk, már augusztustól komoly tárgyalásokat folytatott Szécsen. Dessewffy a maga tervét október 7–9. között ismertette Pesten elvbarátaival, Andrássy György gróffal, Apponyival és Sennyeyvel, azután küldte azt el Szécsennek Bécsbe, aki azonban kijelentette, hogy „egész kiterjedésökben kivihetetlenek ” a javaslatok, s az idő is szorít, ennek ellenére Bécsbe hívta tanácskozásra barátait.45 Közben október 12–13-án Pesten az Akadémia Széchenyi emlékének szentelt ülésére került sor, amely Dessewffy ünnepélyes megnyitójával kezdődött, és Széchenyi István örökségére figyelmeztetett: a nemzetiség iránti hűségre.46 Az ese ményre Apponyi is Pestre látogatott,47 minden bizonnyal részletesen beszámolt Dessewffynek a bécsi tárgyalások állásáról. Október 13-án táviratban újra Bécsbe szólította őket Szécsen, Dessewffy végre engedett a hívó szónak, s 14–15-én intenzív megbeszéléseket folytattak egymással Szécsennek az uralkodóval már egyeztetett tervéről. Szécsen úgy nyilatkozott, azok „már végleg el vannak határozva ”, ami nem sok teret engedett Dessewffynek. Ennek ellenére maradt Bécsben, október 15-én Dessewffy és Szécsen külön is tárgyalt. Október 16-án tovább folyt a konferencia, majd este Rechberg is bekapcsolódott. A résztvevők többsége nem támogatta a saját terve mellett tovább érvelő Dessewffyt, annyit mindenesetre sikerült elérnie, hogy az uralkodói iratot ne pátensnek, azaz törvényerejű uralkodói rendeletnek minősítsék, hanem diplomá-Műhely 256 43„A birodalmi tanács ülései” c. rovat. PN, 11. évf. 228–3193. sz. 1860. okt. 3. 44Deák Ferencz beszédei ... II. 488–492.; lásd még Berzeviczy: i. m. III. 119–121.; Szabad: i. m. 70–75. 45Dessewffy levele Szécsenhez és Mailáthhoz, Pest, 1860. okt. 10., Szécsen levele Apponyihoz és Dessewffyhez”, keltezés nélkül [ceruzával rávezetve: 1860. okt. 10.] MNL OL P 90 5/d. (Szécsen levelét Kónyi tévesen keltezte október 10-re.) 46„Magyar tudományos Akademia.” PN, 11. évf. 237–3202. sz. 1860. okt. 13. 47Apponyi levele Dessewffyhez, Bécs, 1860. okt. 1. MNL OL P 90 5/e.
